– Írások az írásról – XXV., utolsó rész Abbahagyni az írást Tizenhárom éves voltam, amikor úgy döntöttem, hogy az írásnak szentelem az életemet. Tanulmányaimat mind hadrendbe állítottam, későbbi iskoláimat is ennek az elhatározásnak rendeltem alá. Aztán lett egy mesterem, aki hosszú éveken át közvetítette számomra az írói szemléletet.Tovább…
A fogadtatás fogadása A kötet egynémely esszéje, mint az látható, belső szakmai kérdéseket tárgyal. Az írói létnek azonban vannak olyan kérdéskörei is, amelyek a külső egzisztenciális, magatartásbeli, vagy más életviszonylat problémájához kapcsolódnak. Ezek ugyanúgy a szakmánk részét képezik, úgyhogy nem árt számot vetni velük. Az egyik ilyen kérdés, ha aTovább…
Az irodalmi tér az utóbbi évtizedekben erősen megváltozott. Ezt az is érzékeli, aki a szakmának egyébként nem művelője. A közösségi média felületein az irodalmi termékek is, mint minden más, reklámszilánkokként csillámlanak, hogy az embernek csak úgy káprázik a szeme. Ezzel nem is volna különösebb baj, ám a kultúra celeb–szálláscsinálói nemTovább…
XV. Közönségsiker, szakmai siker Az alkotópályán a siker bújával és örömével mindenki találkozik. Sikerből alapvetően kétfélét érdemes megkülönböztetni: a szakmait és a piacit. A kétféle kitüntetettség természete különböző, egyes jellemzőiben akár ellentétesnek is tekinthetjük. Bonyolult kérdés, amely összefügg a korhangulattal, a műfajjal, és nem utolsó sorban az alkotó alkatával. HogyTovább…
Nem a legkönnyebb feladatok közé tartozik, de hát mit csináljunk, érdemes néha ezt is gyakorolni! Talán valamelyest igazságtalan voltam a címben szereplő téma-expozícióban. Elég, ha első körben arról merengünk, mennyiben és miként végesek a képességeink. Az érzés, hogy ezek végesek, többnyire a mű befejeztével tör ránk, illetve akkor, amikor szembesülünkTovább…
Ki is vagy te, kedves olvasó? Hát azt én meg nem mondom neked. Sejtéseim ugyan vannak, de biztos kézzel aligha tudnék portrét rajzolni rólad. Azért az élet ad némi támpontot; ez persze időnként csalódással jár. Az olvasó sokszor nem más, mint az a hölgy, akinek az arca rendre feltűnik aTovább…
Az agybilincsről azt kell tudni, hogy ilyenkor az írónak nem jut eszébe semmi. Semmi, ami érdemes arra, hogy belejuttassa magát az író eszébe. Az író ádázul lapozza a világot; minden elkapott szófoszlányban, hírtöredékben, ajtónyikordulásban egy regényt, vagy ha azt nem is, legalább egy novellát szimatol. Megelégedne egy tárcával is. EgyTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.