On:
In: Szépirodalom, Vers

Földed vagyok Én vagyok, ki a homokba halvány lépted tónusát legelőször belevési röpke léted elején; akinek a tücsöklelkű, éjbe ringó kórusát hallgatja a tábortüzed kölyökkorod mezején. Én vagyok, ki térded alatt remél, s ujjong reszketőn, amikor az „Igen” csendül, s gyűrűd végre Rátalál; akinek a könnyfoltjaid az eldobott keszkenőn éppúgyTovább…