On:
In: Szépirodalom, Vers

(novella versben)   A bátyám alig szól, ajka néma, nem kívánt vendége lettem, vissza már nem léphetek a napra, amikor világgá mentem. Csábított kaland, az ismeretlen, hívott, vonzott a csillogás, hamis barátok rabja lettem, cédákra költöttem sok mínát. Dicsértek, biztattak, mily bátor, elszánt, derék az ilyen legény, s én hittemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Időtálló A Fiú itt van. Mintha itt lenne. Mintha bevéste volna magát a kőbe. Mintha befúrta volna magát a fába. Mintha belémosódott volna a vízbe. Mintha belébújt volna búzába, zabba, rozsba. A szögeket pedig rég megzabálta a rozsda.   A fiú A dombtetőn én hittem szavának, s én voltam hajtójaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

„…és az Emlékek Országútja akárhány sávos is egy könnytócsába vezet” /Orbán Ottó: A repülés fölfedezése/ Miből gondolod, hogy emlékezni jó? Újra gombostűre szúrni önmagad. Törött árbocú lyukas az a hajó, ami a múltból a jelenbe haladt. Mögöttem is út van, és előttem is. Merev arcomba világít egy lámpa, és haTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Katkovics Rozália sokáig szöszmötölt a zárral, a kulcs sehogyan sem akarta elfordítani a zárnyelvet, míg többszöri próbálkozás után hangos kattanással mégis megadta magát. A plébánia hűvös levegője jól esett az öregasszonynak, a hosszú tél után rögtön a nyár zuhant az emberek nyakába, harminc fokkal, porral, égető napsütéssel. – Feje tetejéreTovább…