Harangszó és himnusz A nyáron átforrósodott várfalak télen kiengedik magukból a meleget. Nem érzek semmit belőle, csupán biztatom magam, hogy nem fagyok meg, ha ilyenek jutnak eszembe. Egész nap sötét van, és folyton harangoznak. Már nem is tudom, egy nap hány Angelus van. Próbálok verset írni fejben, de vénséges teknőckéntTovább…
Az utca hosszú. Lágy kanyarokkal kapaszkodik fölfelé. Itt lent még az ősz darazsai dongnak, és édes gyümölcsökbe harapunk mohón. Itt még nyitva az ablak, és ruhákat szárít a meleg szél. A nyugágyat még kitesszük a kertbe, s ha már beleültünk, olvasás helyett inkább csukott szemmel megbámuljuk a napot. Mert ott,Tovább…
Molnár Józsefnek A legboldogabb vonaton szolgálok, ahonnan még nem szálltam le soha. Néha már azt hiszem, ide születtem, egyenruhámat maga az Isten adta. Segítek a felszálló utasoknak, kilyukasztom a jegyeket, gondosan megőrzök minden papír-pöttyöt, mintha ismerném Sándor Györgyöt, fölteszem a csomagtartóra a bőröndöket, és minden kérdésre meg tudok felelni. FejemTovább…
(1) Tüskés bokrokon fésülködik a szél. Sziromrohamra indul a cseresznyéskert. Rügyek karát vezényli a tavasz, aki láthatatlan, mint az élve eltemetett mag. (2) Azelőtt nem volt semmi sem. A kezdet rémület. Fekete kiáltásra ébrednek akik még nincsenek. Az angyalok itt csendesek. Emeljétek föl szívemet. (3) Látod, a bőre levedli aTovább…