Sebestyén Péter: Hibernitia felett a hegyen
2018-10-10
Feleségemnek Arany délutánba csukva az emlék. Szemed gyöngybe simított fény, könnyű lábbal siklasz az ösvényen, az idő sebhelyei közt. Alig-létezés a hely, apró temető az üvegsima ragyogásban, a kápolna előtt habozol kicsit, izzó árnyék suttog, ahogy belépsz. Csorba keresztelőmedence repeszti önmagát s a szentek az oltáron már mindent megbocsátanak.Tovább…