De jó is volt az anyaméh tudatlanságával kiplakátolt falak között lennem a szürkületek leendő kacatjaként. Nem volt róla tudomásom milyenek a szőrös vasárnapok, megvetett hétfők és átkos nappalok. Még nem éltem – még nem hazudtam. Már fáradt vagyok az ébrenléthez, de még ahhoz is, hogy aludjak. Ha megelégednék, többé nemTovább…
fáradt lángok a szememben – takarékon égő visszafogott lobogás – nem én megyek az időben az idő megy át rajtam tükörbe nézek futólag egy öregasszony visszanéz nem várok semmire és nem tudom hanyadika van ez a kép így nem túl pozitív de míg nem tudjátok mit cipel a láb aTovább…
A ház Egyszer rajzoltam egy házat, semmi különös, kémény, ablakok, kis kert, teljesen szokványos. Régóta laktunk benne, a falakra rásárgult a közöny. A függönyökben itt-ott még kapaszkodott anyám sóhaja, a sarokban titokká kövülve térdeltek az esti hallgatások. Dohos szaga is volt, meg minden. Sokáig őrizgettem, egészen belegyűrődött a lelkembe.Tovább…
voltál olyan fáradt, hogy a parancsot kiadta a fej, de nem mozdult a láb, a kar, a test? hogy elérhetetlen távolságra került minden, volt veled úgy, hogy elhagyott az Isten? voltál olyan fáradt, hogy a mindegy is mindeggyé vált, hogy az akaratod a valóságtól hámlott, s hogy bőrcafatként hullott leTovább…
Michelin csillagok a kolozsvári távoli valahol jobb időkben a Véndögló Vendéglőben fakéssel nyesték a sörhabot befűtöttek ha tél ragyogott Michelin-csillagot mégsem kapott többnyire örökös törzsvendégek üldögéltek ott útporával fizető ál/sánták és ál/vakok hobók és tolvajok lejárva született párt/talanított párttagok ott minden évszakban bárki boldog lehetett ki gyűlölete ki szeretete helyettTovább…