Szembefut velem az ősz, sárga, rozsdabarna, rőt. Nem futok előle, engedem jöjjön közelebb, ha ez a dolga. Most én futok előle, vagy ő szalad? A vonat megfordult, biztos. Távolodunk. Ki jön, ki megy. Az úton. Mert csak az út halad. Helyet cserélünk. Ami kövér volt soványra apad. Túl lennénk rajta,Tovább…

szél karol a szürke ködburokba a világosság árnyéka kéredzkedett a napkorongra esőcseppek verik hólyagosra a Duna vízét amikor a legmélyebb sötétség találgatja hova lett az ég a Parlament fekete gránitkockái körül egy szivárványos olajfolton megcsillan a kék festék kicsivel innen a sziget lábaitól a magasságot is szétkenték a Margit-híd karcsúTovább…

Az ősznek van valami semmivel össze nem téveszthető illata. Mint hosszú idő után a háznak, hova nagyon rég nem tértél haza, de már az ajtó előtt felidézed a morzsának tett szikkadt kenyeret s a kávéba mártott kockacukrot – pedig teázol, s üresen szereted. Az őszben ott van még a nyárTovább…