Olyan sűrű a növényzet, hogy az itt élő állatok még sosem látták az eget, és négykézláb tudsz közlekedni csak, mint a gyerekek. Halkan próbálsz közeledni, nehogy felébreszd az állatokat, mintha a szüleid lennének, akik nem értik, miért jöttél ilyen későn haza az első napján a teremtésednek. Lefekszel a földre. EgyreTovább…
Janus Pannonius Vannak költők, akiknek lelki alkata valamiért alapból kritikus, ilyen volt a csípős nyelvű pécsi püspök, Janus Pannonius. Szelleme, akár a durva kő, Ferrarában majd Padovában, kellően műveltté és szabaddá csiszolódott. Az utóbbi helyen egyébként négy éven át kánon- és Római jogot hallgatott. Ő volt az, aki mindig kapásbólTovább…
Az első manna íze című készülő kötetből Visz a hátán Visz a hátán, kanyarog velem a folyó a déli fényárban. Kit érdekel, merre van észak és dél, kelet és nyugat a világban. Érettebb fejjel lélekben olyan lettem, mint Mózes csecsemő korában, aki a Nílus vizén egy buddha nyugalmával aludniTovább…
Balatonborzason, a Nádas út 32. szám alatt a Patyolat Vállalat Üdülőtelepén Kokas Mihály, negyven éves nőtlen gondnok éppen vörös terméskövekkel tölti fel a hullámtörőt. Kávébarna csillogó testén úgy hullámzanak az izmok, mint a tó vize vihar előtt. Mellén kidagadnak, vádliján megfeszülnek, fokhagymagerezd hátsóján keményre kerekednek. Megáll a kora délutáni hőségben,Tovább…
Elkészült a negyvenkettedik festményével, egy kiállításnyi anyag, rengeteg munkaóra, szenvedés, gondolkodás; két hete nem nyírtad le a füvet!, vágta oda foghegyről az asszony, és egyébként sem csinálsz semmit! Nem reagált, a művészet soha nem vitatkozik a hétköznapokkal, suttogta maga elé, a művészet nem vitatkozik, hanem közöl, állít. A kölyködnek isTovább…
Vándoroltam, batyumban kócos álmok, a szél velem fütyülte bánatom, nem érdekelt, ha áttetszőre ázok, mert nem csattant ostor a hátamon. A város várt: „Kell víg dalos a népnek, hadd halljuk hát, hogy szól a hangszered!” Én kiálltam: „Csak kis figyelmet kérek!”, s szórtam eléjük száz gyöngy-éneket. A nagy tanács, ím,Tovább…
Az első ünnep nélküled Nem tudtuk, hogy az utolsó telünkre készülünk lázasan olyan káosz volt, az első hó már elolvadt, csizmám sárosan caplatott hozzád, és morogtam magamban miért kellett ünnepre elvinned dédunokádat, rogytam fáradtan össze, más süthetne karácsonyi fahéjast, mákost diósat,de megoldom,a sok ajándék a komódon rám vár, most csomagoljak,Tovább…