KÖLCSÖNIDŐ Ittam a poharadból, de nem lettem szerelmes – se szerelmes, se okosabb, se boldogabb, se bölcsebb. Mint két kis pióca, olyan a poharad szélén az ajkam nyoma. Nyál, unalom, betegség, förtelem. Na de hogy lesz így férjem? Gardénia-függönyöm? Intellektusom? Szép bőröm? Verseskötetem? Igen, tudom: a saját poharamat még fölTovább…
minden reggel kétszer kelek álmaim támasztom neki a falnak bekeríthetetlen árnyak vigyáznak fejem fölül lázasan csurog a pirkadat másodszor amikorra a vörös ég is megvirrad fény zavarja szemem a test korlátja gyullad ki hófehéren magamat is föl kellene ismerjem mint ágynak döntött létra fekszem harsadnak a fokok a belül gyújtottTovább…
lényegünk akik nem lehettünk legfontosabb amit meg nem tettünk engem is formálnak folyton a kései felismerések földrengései szétválnak az egymásba csúszott emlékek a bennem bujkáló fények között plasztikusabbak a vétkek a senkire sem hasonlító tükörképek csak árnyai idegen utaknak bár ismerőst mutatnak de ez nem igazi – elcserélt – énemTovább…
Egyszer azt hittem, hogy az ég csak azért olyan kék, hogy a semmit jól elrejtse, hogy apránként sejtsem meg, amit a gyerekkor nem mert elém teregetni, hogy a kékség fölött valójában nem vigyáz rám senki. Hogy nincsenek őrzők, se jóságos kezek, kik a legsötétebb pillanatból kiemeljenek. Egy teljes napig hittemTovább…
Egyszer azt hittem, hogy az ég csak azért olyan kék, hogy a semmit jól elrejtse, hogy apránként sejtsem meg, amit a gyerekkor nem mert elém teregetni, hogy a kékség fölött valójában nem vigyáz rám senki. Hogy nincsenek őrzők, se jóságos kezek, kik a legsötétebb pillanatból kiemeljenek. Egy teljes napig hittemTovább…
ott vagy mindörökké – Péli Tamásért ott vagy mindörökké az oroszlán csillagképbe zárva s én tőled jobbra követlek folyton bár sosem érlek el az északi vízöntőképben városom sötét sziluettjéből ébredsz hallgatag látomás mint hajótöröttnek a messzeségben feltűnő megmentő luxushajó örökzöldek életét lezáró befejezetlen szerelem az égből hangtalan csillag hullasz aTovább…