Egykor úgy nyúltál, mint a rágógumi, egymásba ragadtunk, feneked: két kinyitott esernyő volt, réestek ujjaim, lábad stégjén sétált a hold, egykor, ereid-kábelein ejtőernyő-lelked szállt le hozzám, a szerelem hős várvédőnője voltál- a Nap tüzes karikáját a hegyeken legurítottad, egykor, levettél verslábaimról, olyan kis helyen is elfértünk, hogy tüdőmmel lélegeztél, úgyTovább…