Hasztalan mos Két álom közt az élet meg se rezdül, gondolatból a csend sátrat hajtogat, az éjszakán a hold húzza keresztül az álmokról lecsorgó halk hangokat. A sötétben egyszer csillagok leszünk, hol fénnyéhevülten minden hullni kész, majd minden „egykor-t” gyorsan elfelejtünk, a valóság hatalma már nem igéz, vagy időtlen visszhang,Tovább…
Sorra sort a vers fiókba zárt valóság a létezés cukorka volt már elfogyott a cseppnyi jóság a polc üres bezárt a bolt a csend felszáradt mint a padra kifröccsent álmos tintafolt már nem pörög a szó mint mantra és nem rósz lapra sorra sort * Annyit ér Ady csak önmagátTovább…
Az ég egy markológép… Egy város a szélben A tetőn kereszt inog minden olyan tárgyilagos, hisz megmondták a kéményseprők is- Nem lesz baj. Emlékszem ezekre az utcákra, vérvörös párnákkal borították be őket, hogy minden biztonságos legyen. A kereszt lezuhan, védik a párnák és mégis- Egy férfi denevérmaszkban bort szürcsöl aTovább…