On:
In: Szépirodalom, Vers

– haiku-füzér – Most ismerhettem meg önmagam, mély vízbe dobva általad, cipelve nevünk súlyát, mit te is kaptál, végzem dolgomat. Tán már büszke vagy rám, nem látlak, de fentről hallom hangodat, lekéstük egymást, mikor éltél, nem voltál – most nem élsz, de VAGY.   A vers forrása a Szerző.  Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Édesapámnak   Kis gödröket készített kapával, felfedezte a szőlő-golfot, körülötte, hány bogár-labdaszedő sürgött-forgott.   Úriember volt és egyben becsületes parasztember, kölcsönt karjaiba, lábaiba— csak szívétől vett fel.   Emlékszem az óriási kulcsra, amivel az ajtót bezárta, ha Isten számba veszi a fűszálakat, bogarakat— Őt hívja majd leltárra.   *Első közlésTovább…