On:
In: Szépirodalom, Vers

Petőcz Andrásnak   miért szitáljam folyton a szavakat ragokat hangokat miért nedvesítsem élővé s dagadóvá amit a forma malomkövei a mindennapokból őrölnek ki és a masszává összenövő gömbölyű valóságot miért oltsam még örvénylő metaforák kovászával miért aludjak rá egyet míg éjszaka erjed és érik bennem a kimondhatatlan s miért gyújtsakTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Vagyok akár a Föld hátán ütemre forgó évszakok homokszem-létű ember gyermek anya és nő is úgy vagyok voltam bár májusra ébredő szivárvány – létcsoda lettem a forduló idővel ostoba perzselő nyári láz után vacogó faágtól jajongva búcsúzó haldokló falevél lapuló hant alatt rég halott madarak kísértetdala volt altatóm mozdultam kőTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

te titkosan virágzó édes, kimondhatatlan minduntalan hiányzó kísértesz száz alakban fordulj, nevess, hazudj csak én boldogan követlek bezáródott kapuknak zörgésében kereslek elmúlt, felejthetetlen hazug és csalfa álom izzadt, felnyílt szememben könnycsepptelen halálom * Nem belém voltál szerelmes, önmagadat szeretted bennem. Nem én kellettem neked, tükröm édes fénye, sugara csak… NemTovább…