A Dzsinn fohászai Összenyomva, fojtó kábulatban, volt időm keserűn kacagni sorsomon, várni végső leheletembe fulladva, várni a feszült csöndben, míg valaki megtalál, megalázva hiába tudtam erőm nagy, izgága izmaimmal sem voltam képes börtönömből kitörni, koldusként könyörögtem hát jöjjön valaki, és adjon csókot karcsú palackom nyakára, húzza ki végre a dugótTovább…