On:
In: Szépirodalom, Vers

Bűnök mocska testem szennyezi a képzelet mégis örömöt ad – kóbor szomjam sírva kergeti Platón szellemét mely befogad kifosztott lelkem még élni akar rabszolgád vagyok – napos titok pár száz év fohásza mégis betakar mert nincs tömjéned csak balzsamod vászonra festem a jövőképem vitorláznak a rothadó rímek verseimért megtámad aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Vágy, és gyűlölet, jaj megéget, versíráskor megvagy gyötörve, gonosz tekintetem szóra kéred, amit pirossal függönyözök be. Nincs lelkemnek hite benned, hivatásom kéri a szomjúságot, de a lantot mégis összetörted, szélkakasok gyújtogatnak lángot. Törékeny tekintet itatja a földet, zsibong a kedvem, sosem lesz szabad, eszembe jutott hanyag hűtlenséged,- verseim holnap felmagasodnak.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Valaki olvas bennem Ma tanulni kezd a kopott elme, merészkednek a megkövült szavak, belapozok a sorok tekintetébe szelíden, de jaj, a tüze megárthat, amíg gyermeklelkem bentről figyeli, a poéták merész lépéseit, – látjátok, – testből a lelket kikergeti, mert alszik ölemben a férfi hit, de naponta mozdul változatlan, elfolytja aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ambrus József portréja   Tavaszidőben Ösztönökkel tömött szárnyak peremén, körbejár a sóvárgás, a kétség, félszemű nap fogai között, – képzeletem el ne aljasodjék. Friss tüdejében kéjleső világ, nem kell gondoskodnod, hitegetnek, a hitványság rendszerint megaláz, mégsem üzenünk a tavaszidőnek. Meddő szövetekben újrahódítás, ébredéskor pár percre átitat, észrevétlen részegít az elmúlás,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Tavaszidőben Ösztönökkel tömött szárnyak peremén, körbejár a sóvárgás, a kétség, félszemű nap fogai között, – képzeletem el ne aljasodjék. Friss tüdejében kéjleső világ, nem kell gondoskodnod, hitegetnek, a hitványság rendszerint megaláz, mégsem üzenünk a tavaszidőnek. Meddő szövetekben újrahódítás, ébredéskor pár percre átitat, észrevétlen részegít az elmúlás, szent emléke fanyar bortTovább…