a vén kúria

Úgy állnak ott árván e megkopott falak, Mint ki már rég halott, vagy tán halni készül. Száz esztendő súlyát nyögik az ég alatt, Nagy mogorván, mélán, minden könnye nélkül. Ablakai, mint fátyolos szemek, néznek… Tán ennyi volt, nem több, s az utolsót nyögi. Ám e nagy, bús szemek, ha arraTovább…