On:
In: Szépirodalom, Vers

Lomha fagy jár csipkebogyót csipkedve a hegyoldalon, hideg eleganciával lép át dértől reszkető fákon, megdermedt vízfalon – távoli tornyok mély torkú harangjai égi dalt zengenek, s a hóillatú szélben eltévedt pihék, pajkos körtáncba kezdenek.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Csak egy picike reményt adj! Nem kell, hogy azt higgyem, szeretsz! Azt akarom, hogy érezzem, rajtam te hetykén nem nevetsz. Pár kedves szót kérek csupán, amit nem mondasz senkinek. Csak nekem súgod fülembe, és én is súgok majd neked. Titkunkat ne tudja senki! Ne tudja senki! Nem szeretsz! Szívedből kevesetTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Oda-vissza cimbalom szünetekre szünetek fájdalomra fájdalom csókokra csókok cimbalomra cimbalomra csókok csókokra fájdalom fájdalomra szünetek szünetekre cimbalom   Tigris valahol a folyó szélén mezítláb elképzeltelek ahogy a homokszemek és a perzselő meleg kéz a kézben szaladnak a lábujjaid között ahogy a tigris a szívedbe költözött és morgására sejtem minden sejtedTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(holaha zanzák) „hezitt állok, mást nem tehetek” Egy originál haza-ötlet hiányzott péntek éjszaka. Az égbolt füstös, lomha kotlett, szállongott rím és vérszaga. „Elmentem és megyek haza”, de hogy hová, az fel nem ötlött, fáradt agyam a fellaza memórián át kikönyöklött. A Duna csak folyt és Plaza, folyott le rajta kurd,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ne beszélj nekem az arcodról, mondod, hiszen nagyon jól tudod, hogy neked már arcod sincs, már évek óta csak álarcaid vannak, maszkok, azokkal pedig nem lehet mit kezdeni, menj be a fürdőszobába, próbáld lemosni magadról ezeket a maszkokat, mondod, mindenkinek ez lenne a legjobb, neked magadnak is, mondod, és eztTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

nézd mennyi baj van velem még egy vacak vonatablakot sem tudok lenyitni ismeretlen tájak suhannak velünk az éjszakában fák suhognak a szélben dombok hullámzanak legalább megszagolhatnám a levegőt legalább érinthetném beérném kevéssel is lírázó perceimből látod kiszakít a tudat hogy valamit saját hibámból elveszíthetek egy érzést egy illatot azonosítható benyomásokatTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Akárhogy is kapálózol: csak a test van, semmi más. Belevesznél vagy kitörnél: mindenképp biztos bukás. Akárhogy is kapálózol: csak lélek van, semmi más. Tested ne akard levetni: tőle nincs feloldozás. Próbálkozhatsz újra s újra. Lélek és test: börtönöd. Mindkettő csak magát fújja – és egyikhez sincs közöd.   *Szabó T.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

1 Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak, ismételte Jézus. 2 Az egyszerű hallgatók bólogattak. A farizeusok és szadduceusok félretették vitáikat, most alkalmi szövetségre hajtották össze okos fejecskéiket, csak úgy csattogott közöttük a félelem, a rosszindulat, az irigység, a maguk iránt érzett aggodalom, akár a viharban kint felejtett zászló.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ott jön az a fickó, tudom, nehezen bírod a stílusát, meg is értem, ilyen tapadós, hajszolt, kellemetlen, gyerekesen idétlen és kényszeres, viszket a felhám tőle. Mégis szerelmes vagyok belé, ilyen ez a teremtői szakma, nagy az érzelmi megterhelés. Látom őt úgy, ahogy nem látszik, a fájdalmak tonnáival, amiket ki kellettTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mindenütt babák Jaj, Istenem, mindenütt babák, mondta apa, ez a négy még vetkőzik, az a négy már fürdik, de aztán mindegyiknek külön pizsama kell, mire lefekszünk, reggel lesz, jaj, Istenem, mondta apa, mert most ő vigyáz rám, anya tüntetni ment a nők jogaiért, vagy valami ilyesmi, mondta apa, aztán becsuktaTovább…