A Nap éget, a homok forró, a sós lég köréd ér. Hanyatt fekszel, hallgatod a szívedet, és lusta pillantásodba fogod a felhőt. Az idő bolondja, az unalom tör rád. Súlytalan testedből tompa gondolatok suhannak ki, a múlás eszméje bújik elő belőled. Az agyonunt kérdések csiklandoznak: életünk kiért van, halálunk utánTovább…
Kollázs Márkus László verseiből mára kiderült múltam porlepte romjai fölött űz csúfos gúnyt velem kóbor lelkem éles hangját nem nyomja el semmi zaj talán a csönd sikoltozik fejemben gondolataimat sietve röpítem feléd neked írok hozzád kiáltok táncoslábú tavasz hajolj le hozzám hangtalanul hirtelen repíts fel egyre feljebb repíts a csillagokigTovább…
Nyári megtisztulás Jön a nyár, eltörli a fűszálról apró jégszilánkok nyomát. A nap pillantása élesen világít, mint a vitrinben unatkozó sárga, kifényesített nippeké- Hatalmas csönd, a sérült lélek hegycsúcsáról felfortyanó szitkok tűzcseppjei gördülnek le, majd beleömlenek a folyó hűvös, nyugodt bűntelenségébe. * Mókus Macskám megfogott egy mókust. Elkapta. Apró lukatTovább…
a hallgatás katedrálisában üres hordó kong az este, a hegyek hullámos gerince belecsúszik a Tóba. bánat rejtőzik az árnyékban. fáradt pára rogy a napozóágyra. a ház forró- ságot lehel. virágok katalógusa a kert. elbódul az érett gyümölcsök illatától. az úton valamiféle látomás reszket, mintha te jönnél. súlytalanná válok a reméltTovább…
megőrzöd majd az őrjegyet olvasójeggyel tévesztetted össze mert sosem volt jegyed később meg bérleted volt az autóbuszon és a villamoson ott ült hátul a kalauz gyerekkorodban megőrzöd majd az őrjegyet átadod a sarkon álló rendőr bácsinak csak közelebbről veszed észre hogy madárijesztő és nem tud a sarkára állni ijesztgetik szemtelenTovább…
Lásd, minden szólam elolvad a csendben, lassan kihunynak a fényes ablakok, ím, messze nő a távolság e rendben, csellómuzsikába burkolózhatok. Lágy húrokon most langyos est pilinkél, s látod, egybegyűjti mind a szót e táj, már elcsigázva te is megpihennél, hársunk illatába takarózhatnál. Lomha macska lépdel fenn a háztetőn, lustán pislákolTovább…
letérdelek az út meleg zajonganak az istenek melyikhez szóljak és miért nem elég hogyha egy megért nem elég hogyha rám tekint miért térdelek már megint elfáradtam a langyos út megáll velem majd messze fut meleg az út a szív hideg nem üzenek most senkinek nem üzenhet nekem se más mindenTovább…
régóta tartottam a villámlástól először Visegrádon szakadt szét a gyerekkor fölött a dörgést zápor kísérte az eső ezüstös nemesacél a fényjáték erejét a szomszédos hegyek visszhangozták remegett az ablakkeret kövéren esett le minden csepp de elkeskenyedett a föld közelében nyelték el őket a sártölcsérek és később is hányszor szinte márTovább…
Visszhang az árnyékban Itt minden árnyékban van. Ide nem hatol a fény. A víz színén szó visszhangja bugyborékol. Mélyben terjed hangtalan hang: – Ütni, ütni, vigyázni. Rést ne hagyjak, ki ne üssenek. Folyamatos a nyomás. Egyszer kihagy a figyelmem, abban a pillanatban kiütnek, lenyomnak. Ütni, ütni, vigyázni. Nyomás. Nem hagyom. Ütök.Tovább…
ŐSROBBANÁS „Ősrobbanás” az Isten szívverése, megszületik, és megszűnik minden, de nem múlik örökre. Egy másik dobbanásban, majd más fajok jönnek,más környezetben. Örömmel kellene élnünk minden pillanatot, messzebbre nézni, túl azon, amit kitaláltunk. Még a hulló csillagon is a halált véljük látni, az élettel teli végtelen térben. * DENEVÉR Duzzogva lógTovább…