Végzem a munkámat – mondja közönyös hangon. Lesben állok – teszi hozzá. Nem faggatom tovább, jobb, ha nem tudom mi teszi boldoggá. Az eső nem járta kopár hegygerincen három ember lépked, kezükben fegyver, szemükben égő gyűlölet. Tudják, az igaz hithez járt út nem vezet. Szikla, por hiába várja a tisztítóTovább…
Vásár kitártam itt a szívem mindenki belegyalogol de másképp nem éri meg nem jó csak ami boncol megleli a gócpontját annak mit eddig csak körbe karistolt hogy nincs itt mit keresnem elmegyek ahol nincsenek és nem is lesznek hűtlen rajtam gyakorló kalandorok * Ad absurdum Mikor teljesül a hit vágya:Tovább…
Peng a kasza éle, vígan zeng a nóta. Aranyló kalásztól ékes ma a róna. Színaranyban minden, ameddig a szem lát, Nem is néz az ember… s mért is nézne az mást. Az őszi vetésre tekintek most vissza, Melynek e bő termés édes mézét issza: Az apám vetette keserves munkával, Izzadva,Tovább…
HÍRADÓ Anya, te folyton dolgozol, alig beszélgetsz velem. Miből élnénk meg, kislányom? Aludnod kéne már, nem? Anya, ti apával soha nem ölelitek egymást. Látod, ő most is dolgozik. Csöndet, mert mondok egy s mást! Anya, te ritkán mosolyogsz és türelmetlen is vagy. Hogy mondhatsz ilyet, kislányom? Aludj el szépen ésTovább…
fülledt nyárestébe lök bennünket a kisváros lassú agóniára ítélt állomásának pöcegödör szagú levegője balkán-szindróma lepukkant peron ótvaros padokkal a jegypénztár egy hónapja örökre bezárt jegyváltás a vonaton hirdeti egy foszladozó fecni nem ismerjük a járást így túl korán érkezünk az utolsó szombat esti vonatra várunk ketten vagyunk csupán te nemTovább…
a kalauz foghegyről köszönt rosszulesett neki hogy ott vagyunk morcosan imbolygott arra gondoltam biztosan álmában is így billeg amikor már nincs is a vonaton talán vízágyban alszik a megszokás miatt akár a hajóskapitány ettől mosolyognom kellett nem viszonozta titkos táskájából hosszú folyóként áradt ki jegyünk a mosolytalan elgyötört negyvenes férfiTovább…
Ír a fán a levelek világoszöld erein a földre hullott gyümölcsök illatán kábultan táncol üzen a fénynek harmatcseppekbe gyűjti csendes sóhaját ezüsttel borítja s lassan perzseli mély feketére ha majd túl megy a kerítésen visszamosolyog s a vállára vett tarisznyájából kristálytiszta csókot dob.Tovább…
nem úszok könyökölök itt a tenger nem merülök olvasok benned rajtad csupa derű örök délután vagy felfedezett vagy árvalányhaj és Urál fokok és lombok szigetek és száradó balkoni lomok és mind csak beszélsz mint madarak megállásban megülnek vállamon szépülnek szavaid és a repülés nincs más tisztább mint szemed madáritató hűsebbTovább…
Elképzeltem, hogy kalapot húzol, és a műértők komolyságával tárlatvezetést kérsz a szeplőimhez, de mostanra bizonytalan lettem, mert talán nincs is kalapod, és azt sem tudom, szereted-e a szeplőket. Így most megtanulom újra közönnyel ejteni a neved, hogy többé ne rímeljen bennem semmire – a nyelvem eleinte botladozik majd, de végülTovább…
az elhatározás bűvöletében – Kovács József Hontalannak elnémult faliórákban jobblétre szenderül az idő. a hőségben megpuhult falakra a remény hét színét festi az ablakra akasztott kristály. fényképed nézem. tekintetedben a kockázat fénye. az elhatározás bűvöletét villantja mosolyod. pedig tudod, semmi nem változik: örökké margók mentén menetelni. a szabadság vakfolt aTovább…