Édesapámnak Kis gödröket készített kapával, felfedezte a szőlő-golfot, körülötte, hány bogár-labdaszedő sürgött-forgott. Úriember volt és egyben becsületes parasztember, kölcsönt karjaiba, lábaiba— csak szívétől vett fel. Emlékszem az óriási kulcsra, amivel az ajtót bezárta, ha Isten számba veszi a fűszálakat, bogarakat— Őt hívja majd leltárra. *Első közlésTovább…
én tudom hogy te sem vagy különb még ha annak is tartalak mert valamiben más vagy nem ugyanaz a falat s ha böki a csőröd ez a direktség oka van te sem vagy tökéletesség csak egymásnak adattunk nem egymásé vagyunk ha nem is tetszik ez a marionett-ség *Első közlésTovább…
Leskődő A Nap még boldogan ragyog, ahogy egy őszi táncba fog, villódzik milliónyi kar, gyönyörű sugaraival, fölkapkodják a levelek, hogy beleszínesedjenek, s míg időtelen útra tér, erőset dobbant rá a szél, nagy kedvét bajok nem szegik, lágy porcsomóba rejtezik, új nyughatatlant pöndörül, kilép a szürkeség mögül, s mint szerelmetes ismerős,Tovább…
BESZÉLGETÉSEK Conversations Végül is, miről beszélhetnénk, néhány numeráról! Ha visszagondolok „beszélgetéseinkre”, szinte ugyanazt a recsegő lemezt hallom, válaszaidat nem tudom kivenni. Új tűre volna szükség, vagy még egyszer lejátszani? Túl sokat kérek? Szükségem van rá, párévente észrevegyenek (kit hülyítek?), de ha én kiteszem a lelkem, talán elvárhatok valami visszajelzést. ElképzelemTovább…
Feltámadott, mondják a népek és Megsüvegelik, Nevét a názáretinek, ki az ács fia volt s megenyhült már a szél is s a rügyek kisarjadtak. Kétezer éve látják őt a vének és a gyerekek Amint hosszú, fehér ingecskéjében lépeget S alszik a tengerre szállt halászok bárkájában. Én is emlékszem rá, mintTovább…
Búzavirág kéklő kabátja tart árnyat az apró pipacsnak, ki nőne, a napfényt kutatja. Fogy az idő. Holnap aratnak. Mezőre szökken az őzgida, fürgén ugrál a zöld szabadban. Jó messze ment, nincs meg az anyja. Rétisas van fenn a magasban. Túl szűk a fészek a verébnek, hát mocorog, lökdösi társát. ATovább…
NŐ, ERDŐBEN Egy idő után mindegy volt, hogy az egy erdő és hogy láthatnak-e, hogy fehér bőrünk talán már messziről villan a mélyzöld sűrűben, és hogy ezernyi szúnyog zizeg vérbő testünk körül. Mindegy volt. Állami erdő, és mi állampolgárok vagyunk, a miénk is, hát jogalapra helyeztük a hús vágyait egyTovább…
A kapu Így állunk némán, bronzba öntve, Annak a kapunak két oldalán. Opálos ég fekszik a csöndre, A homokon lustán kúszik a láng. Tudjuk, érezzük mind a ketten. Üvegesen vibrál a levegő. A fény mindegyre élesebben Rajzolja vázunk vonalát elő. Kétfelől feszítve az íven. Végtelen messze sólyom árnya ing. ÁllunkTovább…
kollázs Josza Buszon haikuiból nárciszok között ma cikázásba kezdett az első napfény szitakötőim zsenge lomb-temetőben semmibe hullnak a szilva illata alvó hídon kocog át rámesteledett esti szél támad kelyhéből a tegnapi lábnyomnyi víznek a hervadt lótusz léptei távoliak fut az éj elé csereszynevirág hullik – szól a csalogány a gyertyalánghozTovább…
A perspektívád csak a virradat Egy biztos pont az eltévedt világban Mert lassan semmi másod nem marad mint benne élned minden kis hibádban A vénség jön s emberré nemesít szemedben szűkül jövőd sápadt képe tisztábban látod ballépéseid és belebotlasz minden semmiségbe ha körülnézel léted romjain ahonnan kiút nincs csak szakadékTovább…