Öledbe raktam múltam darabjait, volt hitek tárgyi bizonyítékait, valaha mindet oly fontosnak hittem, …és felesleges porfogó lett minden… A terítőket összehajtom, nem keresem, így nem találom a régi mintát, nincs már kötés, pótcselekvés volt minden öltés. Míg az időbe szúrtam tűmet, majd elfeledve a betűket… s az öltésekbe beragadva álhiteketTovább…
Húsvét, valamikor Feltámadt e napon… Zengték körötte. Előtte, mellette, mögötte. Ő nem bírta énekelni. Fulladás fogta el. Meglazította nyakán a sálat. Szédült. Mennem kell, ki, ki, el… Csak néhány lépés a kijárat. Három kőlépcsőn le a templomajtóban… Végre kint! A lendület vitte még pár lépést, de meg kellett állnia. AzTovább…
illat minden háznak van illata már a kapuban érzed átkúszik a falakon beveszi magát a lépcsőházak idegvégződéseibe és ücsörög vagy jóllakottan punnyad vagy zümmög néha énekel lebegve átúszik pörköltgőzös konyhákon vasárnapi rántotthúsok megtanult ízein tejtiszta babaszobákon az elképzelések az ötletek a tervek és elméletek elmélázó bemélyedésein beszél kujtorog a falrepedésekbenTovább…
írásban rovom meg magam mert én is csak bénán bégetek ahelyett hogy virtuális lovaim bájtokból kovácsolt harci szekérbe fogva harsány hiúságom fekáliába mártott nyilaival vaktában lődözve rontannék vélt és valós elleneim szekértáboraira hisz oly bő a választék majd a hasonszőrűek tüzénél kétes dicsőségek garmadát hazudva megénekelném hőstetteim belesimulnék a hőzöngőTovább…
Nő a Hold, kit űz a Nap. Nő a sors az ég alatt. Nő az ág és nő a gyermek, az angyalok rá figyelnek. . Nő a fény és nő az árny, a női nem nagy talány, nő a hang és nő a szó, női kézben szűz a hó. .Tovább…
Létezik A mi vidékünkről eltűntek a költők, mint a ritka énekesmadarak. Sokan azt mondják, az ember csak beszélő állat, s ilyen sorsot is érdemel. De mindez csak hazugság. Létezik és nem szégyellni való az önvádló én, mely által bárki tökéletesedhet, elérhető – és nem csak a mesékben – a megbékéltTovább…
Szobrok a letenyei parkban Fenyők állnak vigyázzban, akác integet, mely roskatag. Köztük e pad egy csöndes kis sziget.Ágat himbál a szél. Felettem leng, mint súlytalan kötél.Ki megdicsér, ki nem, egyképp lendíti tovább életem. * Barnálló, fülledt későnyári este. Állnak a szobrok mereven, feszengve. Már nem kereshetnek padot, helyet, kit fábaTovább…
a lég jeges lebeg a templom hajója valahol alszik a tavasz ma itt csak tél lehet bűneit zsivány szelekbe gyónja Kodály Bárdos Hindemith vajon lejött-e Isten s ha nem hát miért nincsen itt azért hogy keserítsen tenor szelíd alt basszusok kint fázó villamos cikázik szívem megbúvik fél vacog és készülődikTovább…
RÉMÜLT MÁRCIUS Most sír a szél és hallgatják a fák a marokra gyűrt ágak dallamát, a március bár meleget remél, friss hangszeréből szaggat húrt a tél. * AHOGY-VALAHOGY Ahogy finom kezeddel rám cirógatsz, ahogy nem félek érted semmitől, ahogy az egyből mindig milliót adsz, ahogy kiráncigálsz a bármiből, valahogy ígyTovább…
JÉG ez hát a körbe érő válasza a törvény arcokat cserélne el és mégis visszája idéz belénk rögzült tanácsokat oly lágy a névtelennel itt az örökös vasárnap fedezetén türelmes ácsorgók előhívódtak még és már a szent jelenlét avatásban ó szándékot mustrál a hó a jégszobrok e nézésért felmentenek és mindenTovább…