a pillanat teljessége mikor a psziché prizmáján most átlépő fény spektruma a régi történésekben a jelent éli át változó szögből más-más fénytöréssel írja felül önmagát szivárványt vetít és néha azt is elhiszi hogy megállhat alatta * határok nélkül elfogyott a terület ahol eddig álltál hosszú folyamat volt régóta sejtetted ugyanTovább…
Bolond Laci balladája Állj meg egy percre, püspökváros, ne folyj tovább, te nagy folyó, emeld a fröccsöt áldomáshoz, bukott diák és naplopó! A vége egy, bár száz a szó: a júliusi ég alatt Bolond Laci, a csavargó, egy bőrkabátban elrohadt. Aszongyák vérzés vitte messze, veres lőn, mint az alkonyat, negyvenkétTovább…
Négy cetli ezen a pályaudvaron nincs indulási oldal nincsenek sínek ezen a pályaudvaron nincs pályaudvar ám valaki lelke útlevél valakié hintaszékbérlet van aki maga az utazás és meg-megdöccen a sorsa * itatósra-hullt szavak CSEND eltört érintések VESZÉLY köd-mögötti szigetek LEHETŐSÉG * múlt és jövő ívén a Hídon állva szárnyat bontTovább…
OTT(HON)TEREMTŐ Az építkezést befejeztem Másik házam nem lesz Kellő távolságra leülök Megnézem milyen lett Ennél többet nem tehetek A telek adott volt a pénz is A tájolás még módosítható Keleti vagy nyugati kapu? Ezt nem tudtam eldönteni * MÉG EGYET LEGALÁBB Bacchus, régi barátom, visszafogadsz? Megbetegedtem a gyógyszereiktől pokolra mindTovább…
Mélyaltatás Az élet végtelenszer ismétlődik, suttogja a fülembe az ápolónő, míg a vénámba szúrja a tűt, de én tudom, hogy hazudik. A falon egy szétkent rovar újra összeáll, és elindul a fény felé. * Demens ikon Nem ismer meg. Az ágy szélén ül. Beszélni kezd, egy megbénult nyelv szavakat formál,Tovább…
HALK KIS BALLADA Meghalt az asszony, aki szép volt s akit versben dicsértem én mondom bizony, meghalt már szegény. Mint az árva, búsan és sután egyre sírdogált. Csak sírdogált s letért a földi utakról örökre egy ünnep délután. Az enyém volt ő s engemet, mint rózsát viselt a kebelén sTovább…
részem voltál most felragyogok csillám időt üres órát elhagyott a jóság tükrök tükre hol a távolság ege voltál most hátlapján hószakadás üres lap üres földrész tagok szépe szerte hulló százszorszép * még is csak a kék bálvány kék fura hogy rám se néz de néz ajka is rejtve van lehetTovább…
Sétálni utcákon bolyongó léptek nyomán, köszönni a korosodó fáknak, amikor némán meghajolnának erőtlen, tétova testem után. Ölelni a vén törzsükben rejtező erőt, süllyedni sárguló avarágyban, hinni az apró, égi csodákban, s hogy minden perc teremthet szép jövőt. Érteni a szótalan pillantások kegyét, titkok, csöndek, könnyek áradását, reményt látni a NapTovább…
…nem marad időm Hordozom túl a fellegen mit itt kéne szebben akarnom, a hold bámul rám, meztelen szívemet karomra hajtom. A holnap tegnapba temet, ki hal ennél ezerszer jobban? szóval feltépett földemet látom égmagas, hűlt halomban. Léptem nehéz útra bocsát, ingem csak játéka a szélnek, hogy’ vétkezhettem ekkorát, hogy súlyos-súlytalannakTovább…
Így is lehet…. Ott ül. Magában, csendben a járdán. Fedetlen fővel, kalaptalan. Szemében mosoly, előtte árván, apróra váró kalapja van. Mellette papír, rá mottója írva : „Adtok nevetve, adhattok sírva. Lesz majd helyetek, ha mellém kerültök, kanalam már van, most villára gyűjtök. „ * Lépésenként Én nem. Te sem. MárTovább…