Épp a cukrászdában voltam, amikor csöngött a telefonom. Csak másodszorra vettem fel, mert még ki kellett tennem a pultra az aprót, hogy el tudjam hozni a kedvenc süteményed. Miután elmondták a hírt, csak arra tudtam gondolni, hogy a sütemény még három napig biztosan eláll, ez a három nap az egyetlenTovább…
A NYÁR PORTRÉJA Tágas nyár. Elterülő, végeérhetetlen, lassú, megfontolt nyár. Végleges nyár. Ilyen volt a nyár, ma is tart. Van annak a nyárnak egy látszólagos mozdulatlansága. Hogy már ez nyár marad örökké, a jövőnk távoli télbe vész, soha nem találkozunk a felnövéssel. Ma nyár van, ma labda gurul aTovább…
A belső tenger Van, mikor csak befelé lát az ember. Az általános rútság megvakítja. A tülekedő rossz förtelme, mint a sötétség-ragacs, úgy ül meg a szemben. A lélek ott gubbaszt csak tehetetlen, karjaival magát összeszorítva, gombócba gyűri néma görcse-kínja, hínárcsomóként hányveti a tenger. A belső tenger. Mennyi maradékot, holt emlékképet,Tovább…
elfáradtak a birtokos esetben fogalmazott történetek az időt kikezdték a hiányjelek változásokról sziszegett a szél amik sosem következtek be a nap koordinátavonalakat húzott a kert füvére hirtelen megöregedtek a partner nélkül maradt meggyfák a tánciskolában álmunkban közeledtünk egymás felé és a másik tudta nélkül a vég ellen kibúvót kerestünk: még-Tovább…
I. — Hiába a nagy világosság, ha elmém sötét. Feszülnek bár nemes rugói és örvénylenek szüntelen a drága fodrok: de, sötétebb éppen ezért. II. Hasztalan a nappali fényár; semmi távoli, csak apró tárgyaink látszanak, úgymint asztal, szék, az óra vagy a kés. Ám, ahogy bontja hagymáit a sötétség, úgy, összefüggésekreTovább…
Ha nem közelg komor apokalipszis, a bűnnel el lehet számolni itt is: bocsánatos kedvezményt kap, ki aljas – jelzést, ha gonosz vagy is, nyugton alhass. Így a feltámadást könnyű tagadni, kiváltságos vétkekben megmaradni, s ki mást vall, lentebb áll, kizsigerelni, az igazságot karámba terelni. Előírni, az élet itt mennyit adjon,Tovább…
esténként sírni hallom az erdőket a törzset eleresztik a gyökerek de a reccsenések összenőnek a kerek lombok is megérintik a felhőket a fák nem gyökereken állnak furcsa imbolygó lábakon a földet átjárja valami nevesincs fájdalom csönd ropog az ágakon egy folytatólagos rémálom az ébrenlét amikor az esőtől nedves fákat mégTovább…
Anna Ferriero: Maybe… Poetry I Write simple water of broken sunsets, of distant Kisses I Paint mirages. I Sing the Stars of a distant sea those Distant Words sad and isolated. I’m looking for a beach that you touch the words at night, deserted the Inert existence * Anna Ferriero:Tovább…
この松の下に佇めば露の我 fenyőfa alatt merengve harmatcseppé nemesít e táj * 山に日の当たりたる枯野かな a bércek fölött izzik a fény alattuk tikkatag város * 行水の女にほれる烏かな fürdőző aktod szerelembe ejtette leskelő lelkem * 昼寝さめて其まゝ雲を見入るなり míg álmodozom nyoszolyám felett felhők falkája kószál * 秋扇や淋しき顔の賢夫人 szomorú szépség arca legyező mögött emeld szemed rám * 金亀子擲つ闇の深さかな feneketlen kútTovább…
Látod, felettünk a kormos ég kacsintó szembogara villog. Körülölel a végtelenség, s mint egy radírozhatatlan billog, mindenütt a megújulás csillog. A perc békén adja át helyét az őt követő gyermekének. A fa bőre kinövi hegét, s amíg a gyökerek nedvet kérnek, az ágak virágot hozva élnek. A források vérüket ontva,Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.