Ahogy koppan A cserépen egy-egy dió Úgy felrémlett Vajon matematikailag Leírható-e egy rendszer Mikor melyik esik éppen le Persze a leggyengébb Mi már kinyílott, meghízott S szára már nem bírja súlyát Táplálék lánca életének Ahogy magam is Álmodom képzelem Mint dőlök majd le a székről Csal úgy csendben, lazán FelnéztemTovább…
Kyrie Nem tudlak megszólítani csak nézlek hogy az őszre tél jön pillézik a tejpor az égi mezőkön fél négy van nincsenek szavak olyan ez mint egy virradat ahogy a tárgyakhoz közel hajol s fölfuttatja kályhaezüstjét az alvó halastavak fölé * Manír Eltűntek már napjai a nyárnak csupa mozdonyzokogás most aTovább…
Örökkön velem Az elhalkuló világ most fülemre csendesül, az Isten leül mellém, hogy ne legyek egyedül. Bágyadt, borús este van, egy szellőcske rám nevet, s újra dobogni érzem az elcsitult szívedet. Megremeg egy zöld levél a nyárfa felső ágán, megborzong egy vén lélek az érzelmek vad táncán. Mint zabolátlan folyó,Tovább…
Tűsorok Tűvé tettem életem befűzött az Isten nem állít meg tekintély sem szopásjog, sem illem. Tűvé tettem életem a lufiknak annyi hogy is tudnék légváramból másként kilyukadni. Tűvé tettem életem s ha bírom cérnával visszavarrom szárnyaim könnyes-vidáman. * Könnyre-forgó Az asszony könnye gyémánttá válik csillaggá lesz úgy parolázik. A férfiTovább…
Napok rése, évek torlasza Mintha két rétege volna, S a külső szüntelen beomolna, Mállik a magas kőfal, Peregve tágul, hull magába le, Darabos zokogással Borul rá kettős élete. Szakadatlan ropogás fentről: Jelene vékony sávján áttör Az összes salétromszagú év. Porladó napjai vastag Csomókban lerakódnak és A múlt boltíve beroskad. KezétTovább…
összezárt egek tartják köztünk a hallgatást le kell mennem a partra mielőtt megszólalsz közelebb hogy értselek a tó pont úgy figyel mint az előszobai tükör lassan beszél rólunk rejtett nádasok mögül olajos felhők fénylenek *Első közlés ©Kiss AndreaTovább…
Ó, hogy ágáltunk tizenévesen: olyanok ne legyünk, vérmesen védtük vélt vagy valós egyéniségünk sarkait, és jaj volt annak, ki az éles sarokhoz ért. S hajnalig dübögtünk, volt, ki zenére, volt, aki belső muzsikára, de mind akkor vettük a legerősebb életérzést vállra. És izzó, világmegváltó tervek özöne mint avartalan ősz, nemTovább…
mint partra vetett viza varjú vájta szemürege kiüresedve bámulja az est a holdat nincs benne semmi élet levél nem rezdül denevér nem cikáz kóbor macska sem lapul a bukszus alján kutyaugatás nem hallik autó nem berreg léptek nem koppannak foszlott hárászkendőként hull a lakótelepre az éj tévék villódzó fénye jelziTovább…
Hátha Már egy hónapja betolták, a százegyes megtelt. A családjában volt már rák. Csak húsz múlt, fel sem kelt. Falfehér. A piszok, szemét a kórház falait, mint a gyilkos kór szedi szét. Kéri a hazait, kihányja, majd vécépapír. Fecskendő, gyógyszerek. A kartonra ma már nem ír a nővér. A szelekTovább…
Ősz huhog – A baglyot a foszló falomb üresnek hagyott szívében az árnyék teszi ki ( ) nem tollas madár de leveles virrasztás. * Vénasszonyok nyara avagy: a rézüst angyalai – A rézüst alatt milyen a tűz? hunyorgó de jó… a rézüstben milyen a hús? rotyogó már jó… öcsém! bontsdTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.