Mikor pillánk összeégett seprűit feszítette a hajnal, ő már első kondulással felsebezte a hártyákat, s vállára dölt a templomtorony árnya. Kérges kezén árkokat égetett a harangkötél, csak mosolygott, és sohasem fáradt bele a denevérsuhogásba. Nappal lefoszlott róla a mítosz, hiába verte félre a galagonyákat. ©Nászta Katalin – Apák és fiúkTovább…

Ladi-ladi ladilom ladi-ladi-ladilom enyém minden hatalom osztatlanul és osztva összeadva és szorozva ladi-ladi-ladilom verebeket vádolom hiába minden wunderkind levadásszuk egyenkint ladi-ladi-ladilom itt a népé a vadon – ha kiköpted ne vedd be és őrzöm a nevedbe’ ladi-ladi-ladilom erdőben forradalom felzúdul sok káros hang kintről-bentről kórusban ladi-ladi-ladilom azt dalolom_ liliom! ellenszólamTovább…

Képzeld Anya egyedül mosok magamra Képzeld Anya ha ráz a nyavalya és kellene egy pirula egy pohár víz vagy kamilla tea vagy valami kaja akkor magad uram ha… Képzeld Anya már magamtól ébredek nem te keltesz nincs reggeli forró fekete hiány: Anya szavak nélküli de van instant meg három azTovább…

(Fellebbezésem margójára) Ha Teng a lélek éjről éjre, ha minden ébredés csoda, ha holt hitek hazug reménye nem mar sebet belé soha, úgy szabad lesz a Loges fia. Ki én volnék az ég alatt: egy hárompontos, csúf hiba. De pofámon nem lesz lakat. Én üvöltök a börtönökből, én gyóntatom aTovább…

Apám szerelmei – illatos, őszi fák, vigyázzátok csendben aranyló álmát! Legyetek büszkék, ahogyan ő is hódolattal volt az erdők felé, amíg el nem hívta az ég a végső úton, a fény felé. Állok az emlékek között hosszan, jó ez a békesség, őszi fák! Könnyezve nézek a tompuló fénybe, csókot lehelekTovább…

Hajnali fénnyel Szobámba hívok egy felhőt megmosom benne arcom az éjszaka mikor rám lőtt kormos lett ablakom is de várni kell hajnalig csak addig maradj velem bőrödre simul a szám fölsebzi a szerelem homlokunk kigyöngyözik mindkettőnk kérdőjele fölibénk száll egy madár s az éjnek zajaival hajnali csillagfénnyel ablakunk majd betöriTovább…

pont most kell írni vagy úgy tenni mintha fontos lenne megjegyezni hogy a leggyengébb fény is alig akar feljönni a bejárati ajtó hat lépcsőjén persze itt rég nem laknak tehát igazából ez nem is bejárat ide már senki sem jön soha ez csak egy hajlék hat lépcsője mellett térdig érőTovább…

Meditáció Kiűzettem, lettem magányos bitang, kóbor lovag, s nem találom az utat, min járnom kellene. Vétkezett ellenem a kor, s törvényes útonállók tudatlan garmada. Itt vagyok egyedül, s csak az útszéli tücsök hegedül fülembe nyári estéken, Sármelléken, s kegyetlen valóság rikolt az út menti fán, felkötve rá tarisznyám s benneTovább…

Íriszeid újra benő a kiürült táj szebb lesz, mint volt ezerévig is virágzik tápláléka élő mosoly remény csírázik láthatatlan jel a valódi mi szívedben fogant ültess hát kikelnek íriszeid tündökölnek, ragyognak * kártyalapok csökök az időben idővel mit érdekel, te hogy állsz ezzel ha őszinte vagyok s mért ne volnékTovább…

Amikor először megpillantottalak, furcsa volt, hogy már mindent tudtam rólad. S a tekintetek játékát valónak most sem gondolom, csábító szirén-alak. A korhadt vágyak elgyöngült, fáradt hangja visszatükröződött száz illatodban. Sóhajvirágok lágyan hajladoztak. A reménytelenség, ócskaság alakja. Hazugságod féligazságként feszülhet. Hangod mindig más véleményét szólja. Arctalan lelked magányosan bolyong. Szürke napjaidraTovább…