Az utolsó rap Hányszor álmodom még a halálod, hányszor álmodom még? Ugyanaz a szcéna, de más a díszlet, hányszor álmodom, nem azt, hogy véged, hányszor álmodlak úgy, ahogy készülsz, fekszel vagy járkálsz, vagy az ágy szélén ülsz, tanácsokat osztogatsz és rendelkezel, hogy mit hogyan tegyünk, amikor már nem leszel. PedigTovább…
a keleti hajnalban ezüst fény a vastraverzeken világosodik lassacskán elindulunk még nem tudjuk hova a peronok is olyan végtelenek és nők jönnek és férfiak hátukon zsák kezükben kávé a sötétből kilép a fény a hangosbemondó érthetetlen szavakat ismétel a vastagbelek reggeli morgása elnyomja a mozdonyok zaját nem tudjuk hova utazunkTovább…
Első ének Fogadd el a vasat, a lázlapodból magán- papírrepülőt, a pokoléniások? sétáját a leöldösött tájban, a hajnalzenét, ami egymáshoz csendesíti hajad és ébredésed. * Diktátum egy állapothoz Királytekintetek a páramérőn a múzeumban. Lídólovak gipszrepülésem karcolható gipszfogai. Kaktusztüskék, pedig utolsó útjukon a növényevők. Szobrászkéz ökölben estig, majd hajnalig. Az elkóborló,Tovább…
Rolleren Utak gubancán jön felém hidak ívein át az elérhetetlen alattam zúg a részeg folyó gyötört aszfalt szomjas járda hajam szanaszét célszerű formák sikált mozdulatok színek zengenek házak tornyok biccennek utánam az idő szolgája harangot kongat lengő szoknyák illatok kísérnek világtalan lámpaoszlopok lüktetve űznek rajzos arcom üvegen sokszorozódik szemeim eltévedtTovább…
Napok óta esik, nyirkos és hideg lett a város. Az emberek ismét tolakodnak munkába menet, attól fontosnak érzik magukat. Nagy döntések feszülnek a villamos párás ablakához. Belélegzem az oxigénhiányos levegőt. Az üvegen lefutó kondenzvíz rácsain keresztül bámulom az autókat, míg az Ősz szirénázva száguld vegig a Körúton. Ha tudnék félrehúzódnékTovább…
valószerűtlen már hiába várom azt a magasztos pillanatot amikor újra bekopogtathatok és te kendőzetlen örömmel nyitsz ajtót a sápadt fényben felragyog valószerűtlenül szép mosolyod és olyan félreérthetetlenül őszintén dermed arcodra a csodálkozás az a boldog gyermeki ámulat mintha egy kartonból kivágott marionett-játékosként lépnél pódiumra aki életre kélve feltárja végre titkoltTovább…
Mindegy veszítek vagy nyerek, a percek lemorzsolódnak, mára nincsenek fegyverek, túlélhet mindent a holnap, egy imát talán megérne, de magam ellen változok, kinek vethetem szemére, ha már nincsenek lábnyomok, idő nem hagy el lépteket, marad a tőrbecsalt kétség, sandán vesz rólam méretet, a magasról hulló mélység, magam ellen már nemTovább…
Forráshiány Kivételes korban élünk nem kell elmélyedni semmiben csak meghökkentő megjegyzéseket tenni bármire amit mindenki lát de senki sem ismer (mint általában a tudományt) És „ez itt a bökkenő” mert ha pontatlan és hamis akkor hiábavaló – vagyis nem tudás Tehát mégis el kellene mélyedni valamennyire mielőtt a fémszavak ékesszólásaTovább…
Kötelék (Az ősök tiszteletére, vagy ami az anyakönyvből kimaradt) Bár csak…. Szálakra bonthatnálak, mint a göbös spárgát, mi nem enged a szónak, egyre szövetkezik, nyakam köré fonva szúrós szabályait. Kedveseim, kedvem gyilkosai nem született pokolibb múzsa nálatok. Családfa ágán lógva gondolok kicsit és nagyot rólatok. * Egyesek Egyesek aTovább…
Tundrália Pézsmatulok nagy bundája oly jó meleg, mint a kályha. Kesereg a cickánygyerek, kövér könnye sűrűn pereg. Nincsen fagylalt, rossz a kedve, dühös most a jegesmedve. Sarki nyúlnak nincs barátja, hócipóje csupa sár ma. Hóvihar van, nagyon rémes, panaszkodnak most a rének. Sarki róka lompos farka, becsípte a gleccser sarka.Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.