On:
In: Szépirodalom, Vers

Égi ösvény vár fölöttünk, csillagokhoz ér a táj, arra tartunk kézen-fogva, ahol együtt égnek el – a szürke alkonyt ha bejárták – mind, a hamis földi játszmák, az álnokság és rettegés, s én kivilágos-virradattól termékeny, szép csendben várom, amíg a fény felderül a szétolvadó jégidőből, s mellettem majd ott lebegsz,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ma, helyi idő szerint, négy óra tizennyolc perckor nyugszik le a nap, aztán jön a kék óra: hanyatló, esti fények között, a tekintetem kifoszt minden szegletet, majd kapkodva próbálja a dolgokat a helyükre visszanézni, mielőtt beáll az éj-sötét. De te azért ne félj, csak hagyd magad elveszni a fókuszpontok között,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A szűk, földalatti folyosó végén egy imbolygó alak közeleg felém. Felismerem, Cassius az. – Mi a jelszó? –  kérdez rám ölni kész gyönyörrel. – Jupiter – ordítom rémülten lepelarcába. – Akkor halj meg a nevében – üvölti. S pengéje széttárt karjaim közt tör. véremnek utat[1]. A szomorú ívek árny-keretében, mintTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Távolabb mentem a kandallótól hogy lássam a kertet a kopár akácot és az ezüstfenyőt Nem éreztem az ünnep illatát szemben azokkal akik pulykasültet vacsoráztak és az „éjféli mise” után közösen ágyba bújtak összefonódva a teremtés aktusában Reggel elutaztam Nem hagytam magam után semmit csak Őt érintetlenül Azóta várakozom ©Bögös AndrásTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

1. tépett csöndek laknak bennem néha mikor nincs mit ennem s néha mikor nincs mit innom elrabolják minden kínom majd titkaim padlására rejtik a bent lakó gyáva tegnapoknak hűlt helyére s nem hagyják hogy folyjon vére annak ami bennem robban pókhálóznak a sarkokban és a mocskot mind leseprik hogy tudtamTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Újévköszöntő Mögöttünk ismét egy év, mely eljátszotta kiosztott szerepét. Utolsó másodpercével elenyészett a semmibe, s szétfoszlott vele életünk, múltunk egy soha már vissza nem térő, megismételhetetlen szelete. Úgy indult, mint más évek: hideg napok, kemények, majd ránk köszönt a tavasz, türelmetlen várva a rázuhanó, forró nyarat. Peregtek a napok, hónapok,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

séta a jövőben megesett előttem a táj -beadta derekát- lépegettem rajta mint delnő hódításán elém soroltak mind kedvenc szavaim befogtam velük -irgalmatlanul- a szeleket is nyihogtak, dobogtak toporzékoltak nekifutottak kergetőztek szárnyat nyitottak vágtattak sörényük lobogott hanyatt terült a föld és fennen derültem hogy kiterült nem volt akadálya semminek száguldhattam fékTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Már csak itt lenn, itt, gyufalángnyira tőlem fázik, reszket, kérdezi, látom-e arcát, higgye-e, merje-e hinni, hogy itt lenn, itt mindig velem élne, ha láthatnám most nyíló száján, nyitva felejtett száján hangtalan szó, három szótag, láthatatlan légáramlat, futna elébem, s vissza, ahogy csak eggyé forrott csípőnk hajdani ritmusa tudta, ott ingázott,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Tudtam hogy a besúgók otthon rendes emberek utcánkban láttam először őket utánam néztek bólintottak egymásnak katonatempóban mint minden hájjal megkent kerületi kurvák ha megsejtik a kuncsaftszívet mire másnap hazaértem már nagyszobámban ültek mindketten fejbúbig talpig/bőrben és csizmában (ilyen az előírt menet) helyet foglalnak mielőtt hazaérkezik az áldozat a „lakás-donor” aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Legyen halotti tor Törvényeitek alatt repedezik kiszikkadt haragom a mindennapok helyben járásában. Már nincs erőm rátok nézni, nyitni cserepes számat, hangot adni a percenkénti rosszakaratokra. Vonz a mély. Az ősnihil, hol bár senki vagyok, de mégsem negatív. A láthatatlan. Tolakodnék a halálba menők között – mint koldus ki az élettelTovább…