A félhomályos szobában, a lámpa villódzik, mintha halálosan fáradt lenne, de folyton kinyitja szemét, hogy lássa a lányt, aki előttem sétálgat. Vörösesbarna haja vállára omlik, combközépig érő harisnyájában és tornacipőjében hangtalan lépked, lépteinek szinkronja szívem dobbanása. A székhez kötözve nézem őt. Odalép hozzám. Arcomba hajol. Parfümjének illata emlékeket ébreszt bennem.Tovább…
Béla már túl volt a hatvanötön néha öníronikusan nyugernek nevezte magát, de az öregség nem fogott ki rajta. Még mindig tettre késznek érezte magát és még bizserget a vér ereiben, legalábbis így érezte. A haja alig őszült, szemüveget csak olvasásra használt, egyenes derékkal járkált az utcán és volt, hogy megTovább…
Egy különösen nehéz nap után, amikor a munkahelyemről buszoztam haza, arra gondoltam, hogy hála a tudományos fejlődésnek, mennyivel kényelmesebben fogunk élni a jövőben, mint ma. A nehezebb munkákat robotok végzik, gyorsabb lesz a közlekedés, az emberiség jelentős hányada otthon fog dolgozni. Rengeteg szabadidőnk lesz, és még csak hírből se fogjukTovább…
Az új élet reményében útnak indult szedett-vedett utasok között érzékelhető volt a feszültség. A hatalmas vitorlás árnyéka napok óta reggeltől estig a farvíz tajtékaira vetült, ami csakis azt jelenthette, hogy körbe-körbe hajóznak. – Jó, hát elismerem, valóban nem tudjuk, merre kellene tovább haladnunk. Számításaink szerint ezen a helyen egy szigetnekTovább…
Utolsó üzenet Anorexia levélben búcsúzott a baráti társaságtól: „Kezdetben fehér húsú, formás, kerekded barokk ideál voltam. Puha párnák, izgis szalonnák borították a csontvázamra jócskán tapadó hús és hájfonatomat. Először hetente öt kilogrammot fogytam. Az ingerlő, húsos és lány pacnicskák vékonyodtak, majd összezsugorodtak. Már két ujjammal sem tudtam fogást találni zörgőTovább…
– Egyik láb, másik kéz – suttogta magát biztatva Liza, és akár egy macska, sietve felkapaszkodott a létra legfelső fokára. Meztelen talpacskája alatt nyikorgott egyet az ócska létrafok, amit még a nagyapja tákolt valamikor legénykorában össze, mintha nem akarná, hogy a kislány meglássa, ami a szomszédban történik. – Verd agyonTovább…
Itt veheted át az életedet. Sorban állás és várakozás közben a kis táblácskán következetesen félreolvasom a szöveget, ahányszor ránézek. Milyen furcsa véletlen (már ha hiszünk a véletlenekben), hogy a divatos, fiatalos ételbárban, ahová a fiam cipelt el, az „itt veheted át az ételedet” kiírás helyett mindig az élet sejlik felTovább…
A szúnyogok zizegnek a fejem körül. A véremet szívják. Már húsz perce próbálok elindulni a biciklivel. Apám a kerti székben ül sörrel a kezében. Ahogy a söre, úgy a türelme is kezd fogyni. Biciklizni tanulok. Azt mondja: – Gyerünk már. Ez olyan egyszerű, mint a… biciklizés. Apámnak rengeteg platóni bölcsességeTovább…
A valósággal történő bárminemű egyezés csak a véletlen műve lehet! A rendőrpara… Ha meglátok egy kék ruhás embert, hanyatt-homlok menekülök. Mániákus módjára cserélgetem az álarcomat, hogy véletlenül se ismerjenek fel. Az erkélyre fényvisszaverőt szereltem, mert a szögesdrót nem vált be. Ahányszor valaki csenget, lelakatolom a kisszoba ajtaját. Ebből nyílik azTovább…
Íme, hát megleltem… 75. évemet! „Látjátuk feleim szümtükkel…” – valahogy így, a krónikás. Látjátok feleim szemetekkel…- mondom én most. Látjátok, itt vagyok. Megértem ezt is. Élek. Megértem a háromnegyed száz évet. Dicsekvés? Egy frászt. Ez tény. Ki hitte volna? Rémisztő vagy inkább örömteli. Ez sok vagy kevés? Így is feltehetjük,Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.