On:
In: Próza, Szépirodalom

Egyszer azt mondta nekem telefonban az anyám valamiféle rokona, mesélte Pósa egy étteremben Teónak, teli szájjal, azt mondta nekem, de éppen két évvel az anyám halála után, hogy írjam le neki tíz szóban, milyen volt az anyám. Mert ő utoljára ötven éve látta. Mindketten gyerekek voltak, és ez a rokonTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Legyünk túl a nehezén. ‍‍Kezdem a legnagyobb hibámmal: lusta vagyok. Ezen nincs mit szépíteni, olyan gyökérbűn ez, ami – ha eljön az ideje – magáért tud beszélni. Ezen kívül, második legnagyobb hibám (szinte megosztott helyen az elsővel!), hogy nem szívlelem a konfliktusokat, bár tudom, tele van velük az egész világtörténelem.Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

kinek sorsa van, annak hazája is, nekem egyiket sem adta meg az Úr, csak ballagok amerre a lábam visz, hol boldogan, hol boldogtalanul. engem felmentettek Isten imádatból, mégsem ver érte semmiféle szégyen, s mert zsúfolt lett az ég a műholdaktól, más galaxisba költözött az éden. idelent régen térképpé züllött aTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

(..imádott nagyanyám emléke, gyakran meglátogat, mellém ül, aztán csak hallgatunk.) Áldott gyermekkorom emléke, de sokszor visszajár, abba a sárral döngölt padlójú házba, ahol nagyanyám szőtte szoknyám szélibe kapaszkodott kertek aljáról elibém futó lapulevél, s kökénybokor rövidke ruhájának zsebébe kapott az őszi szél, mert nekem csak földig érő kabát jutott, hiszTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

1. Akarat …Az ember szeretne mindig nagyot markolni. És hamar! Gyakran nekiveselkedünk és várjuk a csodát. És a csoda mi vagyunk. Igen, mi! Mi hozzuk magunkkal, magunkban a csodát. A nagy várakozást, a vágyakozást valaki, vagy valami után. Igen, mi akarjuk, de rögtön!. Hiszünk valamiben. Van úgy, hogy kívülről várjukTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

„Basszus, a rohadt életbe, itt ülök az autóban, az irodámtól mindössze ötszáz méterre egy szűk egyirányú utcában, és közvetlenül előttem kukásautó akadályozza a haladást. Öt perc múlva kezdődik egy fontos tárgyalásom, ez az ócskavas meg pont most szarakodik itt. Jobbról-balról parkolnak, előzni lehetetlen, némelyik ráadásul úgy belóg, hogy még aTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

– Negyed kenyér – suttogta boldogan és elmosolyodott –, köszönöm, Istenem. Még nem is száraz. És van itt sült hús is, alufóliában. Fokhagymás. Csodálatos ez a nap. Eszem, utána lemegyek a Dunához, megfürdök. Már szagom van. A nadrágomat is ki kell mosnom, meg az ingemet. Szépen süt a Nap, délutánraTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Napok óta rakoncátlankodott a szívem, napközben többször kellett leülnöm megpihenni. Felkerestem a háziorvosom. Beszélgettünk miközben vizsgált. Ritkán találkoztunk, de akkor tartalmasat társalogtunk a világ dolgairól, kicsit az ő privát életéről is, kicsit az enyémről. A vizsgálat befejeztével megnyugtatott, nincs komoly baj, csak pihennem kell. Javasolt pár nap szabadságot és nyugtatóTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Katkovics Rozália sokáig szöszmötölt a zárral, a kulcs sehogyan sem akarta elfordítani a zárnyelvet, míg többszöri próbálkozás után hangos kattanással mégis megadta magát. A plébánia hűvös levegője jól esett az öregasszonynak, a hosszú tél után rögtön a nyár zuhant az emberek nyakába, harminc fokkal, porral, égető napsütéssel. – Feje tetejéreTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

A párhuzamokról Nagyapám halála valóságos csapásként hatott rám. A közeli kultúrotthon parkjában felmásztam egy fa tetejére, majd órák múltán sem akartam onnan lejönni. Az volt az érzésem, rajtam kívül senki sincs tudatában annak, hogy mi történt. Nagyapámat, aki németül és csehül is jól beszélt, valójában ükapám, egy bizonyos  Kovař AntalTovább…