Miután anyám meghalt, kezembe került titkos, önéletrajzi naplója, melynek az Emlékezés címet adta. Szorongva kezdtem olvasni. Valamiféle csalódástól tartottam, ami aztán fokról-fokra csodálkozássá változott bennem. Csak az író ember tudja igazán, hogy maga az írás mennyire csúszós, sikamlós terület, amelyen a gyakorlatlan delikvens könnyen orra bukik. Furcsa, de féltettem anyámat,Tovább…

A konyha megkopott kövén óriási csattanással ezernyi darabra tört a bögre, papucsára és nadrágja szárára is felfröccsent a forró tea, a bögre fülét azonban még mindig göcsörtös ujjai között szorongatta. – Egyszer elválik minden – dünnyögte fejcsóválva. – Ma én ezt már fel nem takarítom, holnapig senkit sem zavar –Tovább…

A futószalag zakatolva szaladt. Az egyik állomásán vágólap csattogott, és formákat hasított a fekete fröccsöntött lapokból. Ezután, az így született ovális darabokat kettévágta egy kés. A szalagon tovább haladva egy másik elem három lyukat ütött az egyik oldalt kerek, másik oldalt egyenes lapocskákba. A futószalag végén kis csomagokba gyűltek, majdTovább…

Reggel óta kint ült Gáspár a ház előtti árnyékot igen, de szárazságot többnyire csak itt-ott adó házának elöregedett fedett teraszán. Egész nap esett az eső, hol erősebben, hol csak szemerkélőn. A mennyei víz át-átcsurgott a régi nádfedeles tetőn, amely fedte a keskeny, néhány méter hosszú és csak fél méter szélesTovább…

– Elviszel? – Mehetünk. – Itt jó lesz? – Szerintem állj egy kicsit hátrébb. Igen, ott jó. – Merre megyünk? – Hát, a tér minden irányába és a lélek útvesztői közé. – Ezek szerint elveszített valamit? – Nem, nem hinném, inkább megtalált. Azt hiszem. Arrafelé tart, amerre te meg énTovább…

Első rész Az éjszaka csendes szövetében egy csattanás keltett törést. A három magányos lélek, ‘kik ezen éjjelt egy vidéki kisváros elhagyatott vasúti várótermében töltötték, felriadtak. Csak egy pillanat műve volt az egész – a hangtalanság újra eluralkodott a padok közt. Ám e nyugalom csak látszólagosnak bizonyult: a zavar minduntalan megismétlődött.Tovább…

Anyám egy magazinban látja meg a gyereket. Húsos, tömpe nagyujjával simogatni kezdi a gyűrött papírt, sutyorog is magának valamit. Elém löki az újságot, három év körüli, túlretusált kislány bámul bele a semmibe. Aranyszín loknijai csigákban omlanak a vállára, gombszemében a vaku fényfoltja lebeg. Harapom az almát, kifröccsen a leve, könnyűTovább…

Fojtott suttogásra ébredtem. Olyan halk volt, hogy biztos voltam benne, hogy nem lehet felébredni ilyen hangokra. Anya a hokedlin, apa a háromlábú széken ült, és győzködte őt. Láttam az arckifejezésén, amit jól ismeretem, hogy rá akarja venni valamire. Anya bólogatott, de nem mondott semmit. Jó lett volna, ha kicsit hangosabbanTovább…

Húsvéthétfő van, tízéves vagyok. Megyek hazafelé az öntözésből, pénzt is kaptam, tojást is jó sokat, jó kedvem van, fütyörészek, a tojásokat egy zacskóban lóbálom. Egyszer csak azt hallom, fut utánam valaki. Mire megállnék és hátranéznék már ott is van mellettem, egy öregasszony, ki is kapta a kezemből a zacskót, teTovább…

Te nem vagy az unokám!, vetette oda foghegyről az öregasszony, legfeljebb félig, vagy negyedig, de az is sok. A kölyök megilletődve ült a konyhai sarokülőn, behúzódva az asztal mögé. Nem akart válaszolni, de csak kibukott belőle, akkor te sem vagy a nagymamám!, kicsit sem! Te nyálas kis nyamvadék, a fiamTovább…