(Hódolat Szabó Lőrincnek) Rendben van így? Rendben lesz-e? Mi jön közel, s mi lesz messze? Induljunk csak neki bátran? Vagy álljunk a gyors világban? Ki őriz meg? Ki felejt el? Ki nyitott könyv? Ki csak rejtjel? Honnan, meddig, minek, merre? Ember számíthat emberre? Enyém, tied, nekem, neked. Irígy vagy, haTovább…
– Hát e volna az – mondta a torzonborz. Szürke, hosszú haja csimbókokban lógott a vállára. Besett arcát körszakáll, gumókba csomósodott szőrzet borította, szájába lógó bajszán orra nedve csillogott. Ráncos, cserzett homloka egy pillanatra kisimulni látszott, sötét szemeiben is felvillant némi fény, a házigazdák öntelt büszkesége. – Ühüm – mondtaTovább…
Svábhegy A Svábhegy fölött zizeg a levegő, pulzál a félhold, fölötte lógnak a csillagok, mindenki a földön térdel, mindenki csak a kutyákat figyeli, megfélemlített csaholásukat. Embert nem látok, lassított felvétel a szemerkélő eső aláporzása. mozog minden, önmagukba záródott gesztusok mögött ötször egy nap hallom a csaholásokat, ötször egymás után nézekTovább…
bukowski most ne rejszolj csomagod jött a postás röhögve kezembe nyomott valamit tényleg ráélveztem egy lucskos pinára de honnan túl hangosan csinálod öreg végy vissza add a csomagot beste kölök ordítottam rá nyomtatásban megjelent versek voltak benne a verseim az én verseim az elsők érted az első fecskék kis sárgaTovább…
Z-avarban Ámulva álldogált az ősz, kerti sztriptízbe benézett, megannyi fa, száz szép dizőz kellette báját ledéren. Sorra hullott a sok levél, mint megannyi csipkeálom, csupa mámor és szenvedély, szerelmi nász avarágyon. Súgott, búgott az őszi szél, belepirult ég orcája, zavarát oldja, inni kért, felhő töltött poharába. * Lebegés Fényben fürdőzőTovább…
Ugyanaz másként – Villon ciklus Egy gondtalan nap hogyha erre tévedsz, és barát vagy, kit régről ismerünk, vagy kósza vándor, s holttestünkre révedsz, nem úri „sárm” ha gúnyolódsz velünk, itt lógunk hárman, szélcibált-pörögve, szemünk fényét a holló rég kivájta, és úgy köröz fölöttünk körbe-körbe, mint az ördög sötét glóriája. HordónyiTovább…
Az öreg Vida a szederlugast metszegette és a kert fölött csivite-lő madarakat figyelte. Derűs októbervégi délelőtt volt, már nyoma se látszott a hajnali ködnek, csak a fűszálakon csillogott néhány ottfe-lejtett harmatcsepp. Ilyen szép időben még akár horgászni is lehetne ‒ gondolta. ‒ A ponty talán már vermel, de a csukaTovább…
AZ NEM BAJ Az nem baj, ha sivatag vagy puszta felé visz az utad, csak legyen nálad egy kis víz. Az sem baj, ha víz alá merülsz vagy sebes folyóban úszol, csak el ne felejts egy mély levegőt venni előtte. Még az sem baj, ha föld alá fúrsz, vaksötétben, csakTovább…
Néhány percre a magyar határtól található a volt Jugoszlávia, a mai Szerbia soknemzetiségű városa, Szabadka. A város története az ősidőkbe nyúlik vissza. Területén haladnak keresztül az Ázsiát Európával összekötő útvonalak. Ideális lehetőséget biztosítva a kereskedelemnek. Az itt élők évszázadok óta ki is használják ezt a lehetőséget. Így van ez napjainkban is.Tovább…
A RAVATALON Átgondoltam hogy menjek el. Megküzdök addig még ezernyi szóval s forgatom a számban viharvert gondolatom. Vigyázok, ne félts, hogy rongyaim ne legyenek, csak díszes ruhám – legalább egy – a ravatalon. * TELEPÁTIA Nem hívtalak. Mégis, mintha telefon csörögne agyamban és a hangod szól bele. * RÁD VÁRVATovább…