csak távolról nézni a fákat ahogy mindig fölfele törnek és a törzsben merevítve meg nyers tavaszi harmóniákat egy ág zörren zenévé szelídül a lombköpeny két gally között a néma hangközökön is muzsikál a szél a mindenséggel zárnak be átlót madárszárnyak csőrükben a csönd és a nap színe sárgább mint egyTovább…
Szín-vers a magyar az barna a német szőke a kínai koreai japán fekete a svéd is szőke az angol vörös a dán is vörös a zsidó is vörös az indián réz kék a halott és rózsaszín a lét most már csak válogatni kell a színek között tavasszal a zöldet éppTovább…
A félnégyes a Szent Imre téren ahol a Hév megáll s valaha egy vekni kenyeret nyomtak a kezét zsebében tartó Lenin hóna alá a fotósbolt bejáratánál támaszkodik befelé néz beszél fején fekete kendő megkötve hátul az egész alak olyan régimódi rockeres eleinte azt hittem a szomszéd zöldségkereskedő idejét múlatja azTovább…
még csendes a madárvonulás útja de mindig kibomlik a szárnyakban a honvágy százezer éve vérét ajánlja a bárány hogy ne váljunk hollóvá ne vájjuk ki egymás szemét de ki akasztja fel korgó hasa fölé az elismerés aranynak látszó pléhmedálját ki fogadja el a hallgatás ezüstpénzét ki sóvárog az igazság utánTovább…
Micsoda bódult örök-bizalom! Tévedhetetlen tavaszi virágzás. Szirom feszül, dúlt öröm csöndbe lázmáz. A jót követjük el ismét vakon. Milyen élni szabad szabadalom! Borzongás remeg, a szél szerte vágtáz. Hullongó fehér sziromfényes áldás. A lét túltesz minden javallaton. Vetkezik az égben selypeske csillag. Mennyi meztelenség illan, lebeg. A láz csupaszul komolyodvaTovább…
Nem árnyas ciprus, büszke rózsák hajolnak díszes sírja fölé. Köztemetőben hantolták el ingyen elföldelt társak közé. Elhadart-e pap egy gyors imát, vagy kenet nélkül indult útra, talán kapott egy fa névtáblát vagy talán nem; senki sem tudja. Nem fehér ágyban, párnák között, szerettei körében érte a halál; magas tűzfalakkal háromTovább…
Hasztalan mos Két álom közt az élet meg se rezdül, gondolatból a csend sátrat hajtogat, az éjszakán a hold húzza keresztül az álmokról lecsorgó halk hangokat. A sötétben egyszer csillagok leszünk, hol fénnyéhevülten minden hullni kész, majd minden „egykor-t” gyorsan elfelejtünk, a valóság hatalma már nem igéz, vagy időtlen visszhang,Tovább…
Felismerés Nekem szánt tudás megismerni a magány összes csöndjét. * Írisz Hamis tekintet mélyén csaló szándékot rejt a pillanat. * Ásatás Időzített tény- feltárást sejtet a csönd. Kínzó hallgatás. * Barlangos Magamon hagyom a rajtam felejtett fényt. Minden más sötét. * Forradás Az élet csupán hegesedett viszonyok összenövése. * SzínházTovább…
Elmúlt a nyár… az ősi tüzek árván kihunytak. Rég csak hamut hord a szél. A hajam, látod, kendermagos tőle, s a szemem alján apró szarkaláb. – Hol vagy te, láng, s voltál-e, mint ma érzem? Vagy csak parázs, egy szikra volt csupán, vagy csak egy árva szentjánosbogár, mi máglyaként lobogTovább…
Megismeretség Hitte: ismerte. Megismerte, s már tudta: sosem ismerte. * Talányos tudatlanság Még hiszem, hogy van, mondta, majd hozzátette: már tudom, hogy nincs. * Milliárdéves semmiség A semmit tudni: hogy előtte, utána, és ami közben. * Cigivég Sasként köröz, és kitartóan várja az eldobott csikket. * Vénség Arcán mély ráncokTovább…