– Cudar az élet – jelentette ki halkan Czudarné Durcza Aranka, elmosolyodott, aztán a mélybe vetette magát. A légellenállási együtthatók művészeti késztetésként csoportosultak, a fényes, flitteres, üveggyöngyös szövet megfeszült. – Még mindig gyönyörű és kívánatos az én édes kicsikém – vigyorgott Czudar Béla, amint zuhant felé az asszony, gömbölyű melleihezTovább…
nem lehet minden szavunk hamis nem lehet minden pantomim még akkor sem ha olykor jónak hazudjuk magunk nem tudom nem lehet nem hamvadhat el a képzelet melyből rendre új dimenziókat komponál az optimista sors elhajlítva teret időd egót nem fogyhat el mind a lendület mely jövőnkben fon egybe múltat ésTovább…
Fordította Fehér Illés A fogkefe Édesanyám emlékére, élt 2013-ig Gyerekkoromban egyszer megkérdezte, mostam-e fogat. Mondtam, igen. Megmutatta a száraz fogkefémet. Azóta nem hazudtam. Csepel, 2014. január 9. * Četka za zube U spomen moje majke, doživela 2013. Jednom u doba detinjstva upitala, dal sam oprao zube. Odgovorio, da. PokazalaTovább…
Egyszem árva ül a bálba’, érik az ő balladája, hosszú terem széksorába’ ül a bálba’ szegény árva legény, vad nők karéjába’; óh, irgalom atyja, vége! hej, nyugdíjas nők körébe vetette nyugtalan vére… Műfogsorát csattogtatva indul rohamra a falka; egyik borát kínálgatja, más zakót igazgat rajta. Szempilláját rezegtetve süteményt négy hölgyTovább…
Egykor úgy nyúltál, mint a rágógumi, egymásba ragadtunk, feneked: két kinyitott esernyő volt, réestek ujjaim, lábad stégjén sétált a hold, egykor, ereid-kábelein ejtőernyő-lelked szállt le hozzám, a szerelem hős várvédőnője voltál- a Nap tüzes karikáját a hegyeken legurítottad, egykor, levettél verslábaimról, olyan kis helyen is elfértünk, hogy tüdőmmel lélegeztél, úgyTovább…
/életkép a múltból/ Kíméletlen, sötét diktatúra volt akkor, a 80-as évek Erdélyében. Ötéves kislányát, Szöszit , súlyos betegséggel diagnosztizálták. Az orvosok – felszerelés és szakember hiányában– csak sajnálkozni tudtak. Gyógyítható lenne külföldön, ha kapna útlevelet, mondták neki mindenhol a lehetetlenség rezignáltságával . Az utolsó klinikán, ahol még a remény szikrájaTovább…
Ne hagyj magamra önmagammal. Mert szeretni akar – és akár egy kavicsot is ékkőnek lát, ha a homokban arra talál. Ne hagyj magamra a szívemmel. A mellkasomban van a helye; s hogy annyiszor dobbant semmiért, ő nem bánta – s hányszor halt bele. Ne hagyj magamra a tudattal, mi keresTovább…
Isten áldja vitéz uram! Mondja ez itt Esztergom városa? Merre találom a Kis-Duna sétányt? Gyarmati Balassi Bálintot keresem Nem nem ő szakállas hanem az ágyú amelyiknek a golyóbisa a combját eltalálta Na most én kérem tisztelettel az antibiotikumot hoztam neki nehogy elfertőződjenek a sebei *Első közlésTovább…
Átok lett aranyad, nem tettél érte, Dionysustól ravaszul kicsaltad a kapzsi kívánsággal. Hát megérte? Szamárfüled hiába eltakarod, arannyá lett mind: ételed, italod, a fű, a rög, virág, ha érintetted. Mohó vágyaddal túlmentél jóslaton, üzenetét bután csak elértetted. Hiába mondták már gyermekkorodban, az égiek megadnak mindent neked, akár fulladozol majd aTovább…
Ihlet elfutsz egy vidék mellett és észre sem veszed a levélfonákon megtapadó csendet mégis veled marad de mikor harangjaid félreverve tűzvész ellen csődíted a tájat akkor elengeded a szavakat fussanak oltani ők is * Faluvége Az utolsó udvaron anyád helyett egy idegen integet s a bádogKrisztus tenyérsebén rozsdás lyukon átfújTovább…