Esendő imádság Ne hagyd Uram, kérlek, ne hagyd, hogy ne lássam teremtő kezeid nyomát a világban! Ne hagyd, hogy ne térjek útjaidra önként, ne hagyd, hogy ne értsem: miért lett, ami történt! Mikor, miben, hogyan vétkeztem, hibáztam, ne hagyd Uram, kérlek, ne hagyd, hogy ne lássam! Tedd, hogy újra higgyem,Tovább…
kockázatos vers báránynak lenni farkasok között, gyáván hallgatni, mikor rútak ordítanak, zárt ajtó mögött bújni, amikor a küszöbön túl őrjöng az indulat, sodródni csak, szélesebb úton, merre mindenki megy, s elkerülni azt, melyen az igazság szögei tartják az út menti korlátokat, enni előre gyártott, túlsózott, megrágott kosztját testnek- léleknek, nehogyTovább…
Tiszta hangodon Tiszta hangodon életre kelnek a hasonlatok, lüktetnek A szópillanatok, az álmok szárnyán szőtt képek simogatnak. Kibontott gondolat tüzet vet, és hallani a fű hogyan nő 1, Átmos a messzeség, átkarol a Teremtő. Kilépünk a mából, s Csapdosó jelenünket hunyt szemmel a foghatatlan éjbe zárjuk. Bordáinkon át, szívünkig fújTovább…
Az első ünnep nélküled Nem tudtuk, hogy az utolsó telünkre készülünk lázasan olyan káosz volt, az első hó már elolvadt, csizmám sárosan caplatott hozzád, és morogtam magamban miért kellett ünnepre elvinned dédunokádat, rogytam fáradtan össze, más süthetne karácsonyi fahéjast, mákost diósat,de megoldom,a sok ajándék a komódon rám vár, most csomagoljak,Tovább…
GONDOL ARRA, hogy menekülne a városból, de csak bevásárlókocsik gurulnak körülötte, és rozsdás százasok. Mintha ez bármit is megoldana, ha egy másik városban gondolna, ugyan erre az álomra. * ott ült egy teljes álló napig ahol nem takarta lomb ahol megveszett a szél ahol lehajolt a fagy ahol sebet vertTovább…
Így jöttem Nyóckeres földszintes házban laktak anyámék, szoba konyha, víz az udvaron én bent a melegben, anyám méhében. Közeli szülési fájdalmában anyám, még felmosta a konyhát, – Gyurika várj még- mondogatta. Apám a katonaságon, kiképzésen. Haza mindenek előtt. Kisétáltunk a Szigony utcán az Üllői úti klinikához. Ebéd után valamikor felsírtam.Tovább…
KÖLCSÖNIDŐ Ittam a poharadból, de nem lettem szerelmes – se szerelmes, se okosabb, se boldogabb, se bölcsebb. Mint két kis pióca, olyan a poharad szélén az ajkam nyoma. Nyál, unalom, betegség, förtelem. Na de hogy lesz így férjem? Gardénia-függönyöm? Intellektusom? Szép bőröm? Verseskötetem? Igen, tudom: a saját poharamat még fölTovább…
Autonóm A közepébe Mindig a reggel közepébe, mint egy berepülő pilóta, csapódom. Mint akit egy óriási valag a földbe fojt, tudatomban még ismeretlen földrészek, s vissza milyen távolról érkeztem! Ragadnak szemem sarkába a csipák, a reggel rögei. De a „kezdődik megint” kezdődik, beesett. beteges arcú hétköznapok ezer szállal behálóznak. KívülTovább…
2018. novemberi számunk tartalmából: Az novemberi lapszámot Ábri Pacl Judit akvarelljei díszítik. Kukorelly Endre versei Gulisio Tímea: METOO Nagy Bandó András versei Murányi Zita versei Fehér Illés szerb nyelvű műfordításai Pethes Mária: őszi varázslat Fellinger Károly versei Ábri Pacl Judit versei Asperján György: Levél Radnóti Miklóshoz Vajdics Anikó versei Debreczeny György:Tovább…
Itt alszik Itt alszik. Ez a pohara. Lecsöppent a kávé. Ez ahol az előbb kenyerezett. Ahol őt valakivel sikerült összecserélni. Így megy oldalazva, vagy csak ül, és a sírás égeti. Igyekszik abbahagyni. Egy kupac savanyú nyári vadkörte, barátságtalan sárga kukacokkal. Befelé, komolyan. Ha fölébred, felül az ágyon, néz maga mellettTovább…