hát igen a téma súlyosabb mint a gondolat ez nem vitás tétje van nem sugdos a füledbe nem old föl és nem világít rá semmire nem fényből van masszív anyag és rettenetesen makacs kiüt minden gondolatot nem akar rávenni semmire még arra sem hogy megfogalmazd neki jó ha homályban vanTovább…
Van ez a reggel Van tej is Van ez a vonzás Vagy Te is Van ez a kérdés Válasz a szemed a szád Olyan hatalmas és kicsi a Világ *Első közlésTovább…
A szomszéd kakasát fejbe lövöm egyszer, az tuti, hajnal óta pofázik a rekedt hangján, hogy nem bír elcsendesedni. Nincs mit csodálni ezen, hát a gazdája is akkora barom, mint a kakasa, mert az meg reggel-este a fát hasogatja, senki nem érti, minek az a sok hasáb, hát több évre valóTovább…
Végre csend van. Mindenki alszik. Lelassul a világ. Borzasztó fáradt vagyok. Ez a második éjszakám pihenőnap nélkül. Kati lába a széken, masszírozza a nyakát. Nem fiatal, négy év múlva nyugdíjba megy. Hatvannégy évesen! Szégyen! Százkilós betegeket emelgetni, forgatni az ágyban, tizenkét órás folyamatos, embert próbáló hajtás. Kis pihenőkkel. Otthon kisTovább…
A népszerű zongoraművészt évtizedek óta mindenki ismerte. Pályafutása során még az is találkozott a nevével, aki a komolyzenétől világéletében igyekezett óvatos távolságot tartani. Ezért az sem volt meglepő, hogy a váratlanul meghirdetett búcsúkoncertjére különösebb reklám nélkül is minden jegy elfogyott. Az esemény plakátján és a meghívón sem szerepelt a program,Tovább…
A kövek még hallgatnak Szamárháton, a tűző napon. A tömeg őt élteti. Mosolyog. Szédül, a gyomra görcsbe rándul. Integet. Meg fog halni. Pénteken, mikor az öreg fák a kertben óvatosan megérintik az eget. Egy házra gondol. Egy nőre. Próbálja elképzelni, de csak a Teremtés ábráit látja. Egyszerű, fehér vonalak. Változatlanok.Tovább…
Nem volt kényelmes, ringó hintaszéked, a nyikorgó, vén kerti pad volt nyár-esti menedéked. Oda rejtőztél a csendbe hallgatózni, közel a templom hívó harangjához, hogy időben indulj az esti imához. A szürkületben most halk árnyék oson, megsimítva a virágzó fákat. Látom még, ahogy kezedet imára zárod, de csöndes szavadra hiába várok;Tovább…
Érkezik az eső kimossa a várost, néhány utca bokáig vér, a Nap hal. Fuldoklik a járda, nyakán árok, a könyvek felvarrt redőnyök műanyag ablaktokba csapódva. Este a fény körül forog minden, a világ, meg az összes mocska. Falakon vacogó ég, asztalon hidegtál. Második fogás hal és porcelán füge, a monszunTovább…
(Neked, mert lenned kellene…) Lenned kellene, a piros virágok némán lehulló tölcséreiben, hogy egyszer eldalold az én kis álmom, és megölelj eleséseimben. Hogy úgy hangozzak az időn, a fűben, mint falevélkék majd harangozzák lépteid,s egy nagy szerelmes pünkösdben elérd a kezem, s fölismerd a szám. S ha mozdul a szél,Tovább…
26. lapszámunkban Zimányi Alajos grafikái láthatók. Júniusi lapszámunk tartalmából: Debreczeny György: a fel-nem-vevő gép Zajácz Edina: Semmiség Ványai Fehér József: Hosszú Jóska Mezőtúrról Fábián István versei Murányi Zita: egész véletlenül Giacomo Leopardi verse – Lipp Márta fordításában és jegyzeteivel Tarjáni Imre: Orosz rulett Pethes Mária: észrevétlen Ádám Tamás versei VeressTovább…