– Álmaimban valahol valamikor…- Valamiféle kocsmába tévedtem be. Félig-meddig italozónak, vegyes boltfélének nézett ki. Arra húzott valami. Tudom, meg volt tiltva nekem, barátnőm óva intett, nehogy igyak…Nem jó, árt az egészségemnek…No, ja, mit tudja ezt Ő. Közben valahonnan, valamiért emberek gyűltek nagytömegben és valahova igyekeztek. A kocsma előtt, kint azTovább…
Tudjuk, hogy ismét a miénk lesz, de még most is izgalommal várjuk tudjuk, hogy megjön, mint őszi vetésre a téli hó, s fáradt szemünkre álmunk zakatol agyunkban a vágyvonat, hisz’ újra, meg újra haza kell találjunk, és csillogó szemekkel, a mennyből eljött Angyalainkkal a fenyőnk előtt álljunk Várni tudtunk rájuk,Tovább…
Advent idején megnyugvást város én, szeretet adok és kapni szeretnék. Őt várjuk valamennyien, hogy békesség legyen. Megbocsájtást hozzon, örömet ezzel okozzon. Ő veszi a jeleket, tudja, mi az üzenet, majd Szenteste a szeretet éjjelén fogadj el, ahogy elfogadlak én! *Első közlésTovább…
Hasadás Volt, hogy kéttörzsű diófának láttam belülről magam. Éppen éjjel volt? Szerda, vagy csütörtök? Ezer éve? Vagy a múlt héten? Magamba ojtott két diófa! Hol van a vég, és hol a kezdet? Hiába kérem magam: Engedj! Hiába intem: Elengedlek… Mióta tudjuk mind az egyen kiégtél én, és te is kiégtem,Tovább…
A polcokon pokémon figurák pózolnak. A Star Wars ágynemű az ágyon heverészik. Falait számítógépes játékok, filmek plakátjai borítják. A chipses zacskók gondosan összehajtogatva, a kukába dobva. A tévében a „Ghost in the shell” anime megy. Velem chatel. Mi csak GeeKO-nak ismerjük. Ezen a néven van fent a chat és játékszobákban.Tovább…
A csatavesztés ünnepe A percek, az órák, a napok meg-megállva vánszorogtak, ráérősen csoszogtak. Az Idő kárörömmel incselkedett velem, fricskázott, hitegetett, s kaján mosollyal nézte, mikor fogy el a türelem. Egy hétig sem bírtam, pedig, istenem, mily elszántan fogadkoztam! Nem tudlak megvonni téged magamtól. Elég egy pillantásod, egy érintésed, egy tervezetlenTovább…
31. lapszámunkat Albert László festőművész alkotásai díszítik. Novemberi lapszámunk tartalmából: Turczi István: Mars poetica Szabó T. Anna: Az ég zsoltára Novák Imre: Az esszéíró Jóbi Annamária versei Filip Tamás versei Fetykó Judit versei Radnai István versei Major Petra versei Asperján György: Álmot láttam Pethes Mária: november Haikuk Debreczeny György: félTovább…
Dávid fiamnak I Családi legendárium Minden kezdet kezdetleges. A családi legendárium Tésáig lapoz vissza. Tésa: félig Tündérlak, félig táj- jellegű pénznyelő. Lent az Ipoly, fent a Börzsöny, nyaralóknak közelebbről palóc diznilend. Másként az atyai nagyszülők egykor volt tényleg keserves küzdelmeinek népmesei motívumokkal tarkított emlékhelye. Innen már el lehet indulni. Felfelé,Tovább…
Perelj, uram, perlőimmel? Felelj, Uram, felhőiddel. Mondd, hogy rend van a világban, felejtsem, amiket láttam. Nehéz lenni, tudod, Uram? Szívünk-szemünk úgy tele van fájdalommal, szenvedéssel, amit nem érünk fel ésszel. Körülöttünk annyi zaj van. A testtel is csak a baj van. A lélek meg – szent a lélek, de nemTovább…
Évgyűrű valahogy minden elszalad a perc a szó a csonka pad a hangulat még kint ülünk a gitárszólam szétterül valahogy minden megharap befejezetlen szóragacs egy régi sóhaj itt lebeg etetgeti a perceket valahogy minden megmarad a múlt a mára felszalad megölelem mint régi fát sorsunk évgyűrűt fabrikál * Ólomlábú mivelTovább…