On:
In: Szépirodalom, Vers

Ebben a nagy-nagy rohanásban, egy pillanatra megölelt az Isten. Zavartan megálltam. Magamat magányosnak hittem. Annyi volt csak, hogy volt egy kis időm. Hogy épp nem kellett semmit sem tennem. Hirtelen azt láttam, valaki jön. Gondoltam, elmegy mellettem. Aztán a kezemre tette a kezét, és hosszan a szemembe nézett: betakart minketTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nádasdy Ádámnak Elég nehéz itt, azt hiszem, szeretni, bármit tehetünk, csak rosszul sül el, egymásnak nincsen megteremtve senki, kérdésre kérdés meg sosem felel. Elég nehéz, a napok jönnek sorra, bár akad néha, aki megsegít, ki szorongásod egy-egy verssel oldja, ha nem tudsz élni-halni mégse itt. Elég nehéz. Tápászkodsz, dőlsz, kapaszkodsz,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ne félj, Illés, menj fel a királyhoz, igaz, lenyisszantott prófétafejekkel focizik, de mondd csak meg neki, hogy éljen tisztességben, tartsa meg a szövetséget, különben jaj neki. Ne félj, ha kígyókon és skorpiókon jársz, ha csalán és tövis bököd, nem árthatnak neked, ha nem engedem, szikrázó gyémánttá teszem homlokodat. Ne féljTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Próbálok úgy tenni, mintha valaki elárulta volna nekem a titkaid. Mintha aprólékos munkával, hétről hétre a ház elé kitolt kukáidból sikerült volna kiszednem mindent, amit neked évekbe telt elfelejtened. És mintha azért jöttem volna, hogy mindezt visszahozzam, az elrontott játékokat, a sok kihízott ruhát, és a csikket, amit egy alkalommalTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ki tudja, élt-e? S ha élt, él-e ma még? Csak annyi biztos, hogy látták sokan. S hogy elmúlt már száz év, mióta feltűnt, de ma is látják még, ahogy rohan. Vérfarkas, vámpír, ki örökké élne? Meglehet az is, hisz mi az neki! Elhiheted, hogy ez nem csak legenda, ki tudnáTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Hibázik a gépem. A számító. Gépem. Elszámolja magát. Legutóbb például kihagyta a “v”-ket egy, a szerkesztőnek írott levelemből: “Délutáni alvás után: publikálatlan szövegeim nincsenek, hacsak első meséim nem kaparom elő, és írom át, hanem szívesen írok nektek egy olyat, amit tegnap a Facebook-oldalamra kitettem. Hibázik a számítógépem címmel és ürüggyelTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az alkony széttárt combjai Vincent Van Gogh emlékének Vonagló ég alatt napraforgók sárga vére buggyan egymásra hajlanak az alkony széttárt combjai közül az éj hangtalan kicsusszan tántorog az űr sercint meteor zuhan jönnek a hollók a föld alól szállnak kiabálnak elborítanak a ráncos lila halva született éjt óvom karomban *Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

péter kettészelte a gerincvelőt a kés tolókocsiban él pelenkát visel a hatodik csigolyánál lejjebb nem érez se tűt se vágyat már péter kedveltem bár kegyetlen srác volt emlékszem a nyergére állított egy biciklit s a faluból csent csirkék fejét a kézzel tekert küllőkbe mártogatta mindig kedveltem bár kegyetlen srác voltTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Vannak rettenetes erejű szerelmek, melyek valóságos égiháború módjára lepik meg az embert. Jaj annak, aki egy ilyen viharba kerül, s mindenféle védőeszköz nélkül kénytelen átélni a rátörő, földindulásszerű érzelmeket. Az ember iszonyatos módon félni kezd, mikor rájön, hogy egész lényében meztelen, lásd a túlontúl túl is ismert édenkerti történetet… AztTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

S. Maugham nyomán* A kertész nagynénjének esernyője a házban van. A ház nagynénjének kertésze az esernyőben van. A ház esernyőjének nagynénje a kertész. A ház kertészének nagynénje az esernyő. A kertész esernyőjének háza a nagynénjében van. A kertész házának esernyője a nagynénjében van. A kertész nagynénjének háza az esernyőjében van.Tovább…