Számon, mint indigókék esték, sokasodnak a szavak. Érett hegedű karcsú nyakára tapadnak az ujjak. Az égen őszi szonátát kottáznak a varjak. Fák zúzott lombjain vezényel a szél. A fény szaggatott húrjain befejezetlen a mozdulat örvénye, sose ér véget a tavasz. Klaviatúrán játszom tovább a dallamot, ellop egy hangjegyet a rigó.Tovább…

– részlet – a sebészeten sóhajok, nyögések uralják a kórtermeket. nem hallatszik ki belőlem az egész lényem betöltő kiáltás. nem hallani, ahogy átsuhan rajtam a véres iszonyat. fém-kórlapok fityegnek az ágyak végén. ha az alvó kinyújtja lábát zörög, akár a fémtepsi, amiben a tátott szájú holtakat tolják loppal a folyosón.Tovább…

Én feltaláltam ám a génkezelt szép árvaságot, mely tökéletes! Anyám, apám élt, s egyik se nevelt, gyűlölték ők egymást velem vegyest. A tény hetven évesen is sebez, és Dózsa-trónra ültet a fájdalom. Bennem szerelem, vágy-minden feles! Könnyem csorog magán-betonfalon. Apám bíróságon csikarta ki, hogy törvénnyel hite szerint tagad, Így lettTovább…

Aranyló, őszi fák Apám szerelmei – illatos, őszi fák, vigyázzátok csendben aranyló álmát! Legyetek büszkék, ahogyan ő is hódolattal volt az erdők felé, amíg el nem hívta az ég a végső úton, a fény felé. Állok az emlékek között hosszan, jó ez a békesség, őszi fák! Könnyezve nézek a tompulóTovább…

Csodálkozás A homlok folyócskáiban ámulat úszkál. A szemöldök lesz a tornyok széptevője. Az égbolt felé tart a felső, az alsó héj ismeretlen tisztáson át jégbe hull. Angyalok várják a pillanat végét. Kerek szemek az áramlat hátán a holdat kergetik.   Undor A szemrés az éj homályába szűkül. Csupa távollét minden,Tovább…

Ajánlás, Szesztai Zsuzsa: Elképzelt idő című verséhez   éjjel a hangod megrezegtetett a kelő nap sugara szikrázik a csigák csillogó nyálán fülledt harmatcsepp kapaszkodik még egy levél fonákján de a napsugár kegyetlenül pásztáz és lesújt a ventilátor lapátja álmosan csapkod cserebogár koktélért csettint kábulok várom az estét egyedül a szúnyogTovább…

Spanyol táncosnőnek hinném, flamenco szoknyás dámának, ha nem a fül-orr-gégész torkából perdülnének ki ezek a szavak: levegővel felfújt középső orrkagyló, egy egyszerű buborék képződés az orrjárat kellős közepén, ami gátolja a légzést, a levegő szabad áramlását, orrdugulást okoz és álmatlan éjszakákat, megfoszt az önfeledt mozgástól, fele annyi levegőt juttat aTovább…

balkáni hegyek közt kóborolt lila virág volt ebédje pocsolyákból hűtötte szomját kerülő úton vándorolt, ráért mögötte Antal és Federico gallyat törtek, kardoztak döglött bombával fociztak egymás nyakába vacogtak éjjel ködtörpék ültek a földeken kazlak közt vidám partizánok mosolygó ellenség mindenütt zamatos volt a kutyák húsa a völgyben pirosan habzott azTovább…

Mindazzal minden lehullt árnyak súlyával átszúrt Szó csupán érted   vedd az időt minden lehullt rád terítem a holnapot nem tudhatjuk elkésett zaj feltép egy sebet „Senki hangja ismét” árnyak súlyával   utolsó fal felé szétvert bánat kocka dobta vágás után megfosztott rejtélyt „szívfonalakba” becsomózva szavakkal ostorozva   árnyak súlyávalTovább…

Csak a csend ül ma itt, vendégként betekint majd a hold est felé nem marad itt soká behajol sok-sok árny, ágyamra rávetül, mint a csend itt megül. Hármacskán így leszünk csend, árny s én heverünk itt.   Nem marad Nagyfeszültségű vezeték-hintáján ül a hold, csupasz jegenyék karmolják az eget. FáradtTovább…