On:
In: Szépirodalom, Vers

meg kell hallani itt a csöndet ahogy a fűszálak csörögnek és talpig fehér gyászban hervad a gyöngyvirág a hó alatt szunnyadó tavaszi tájat a halkuló partitúrákat ahol húrként feszül a törzs és a gallyakkal utolsót roppan a szélhegedű a zene mögött a gyérülő réteket az elvesztett lombot a bokros füstötTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

47 éve élek a földön, és anyám szerint még mindig nem tudok tejberizst főzni. A lányommal ma azért is tejberizst készítünk. Közben ő a tizenegyedikes irodalom könyvből hangosan olvassa az areferencialitás fogalmát. Kéri, segítsek értelmezni, mégiscsak én vagyok a magyaros a családban. Próbálom előkaparni posztmodern tudásom maradványait, de csak foszlányokatTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Eredeti állapot Összegömbölyödve alakulnak ki a szervek, a végtagok az anyaméhben, a gerinc íve felhúzott íj, hogy majd természetes vonalát követve kiegyenesedjen. Olykor a földi úton megrettenve, menedéket keres testének, lelkének, vágyik vissza biztonságba, hogy a legkisebb felületen érintkezzen a világgal belegömbölyödik újra önmagába. Aztán a hamvasztó kemencében még egyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A növények lám égig hajolnak Habzó munka, nehéz idők… Míg a csendes matatás naplód lapjai közt, csak egy pillanat. Egymásnak feszülő rendek, s a feltörő nyári zöld örökkévaló, töretlen akarattal. Belül a világ, s porszem odakint… – Mégis, a börtön legkeményebb. – Némán nézed, békés egykedvűséggel, hogy a növények lám,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

(egy ősi anekdota nyomán)   3. A Halál Ez egyszerűen megunhatatlan. Ahogy újra és újra, évezredek óta tart a játszmánk, és még mindig nem értik a lényeget. Belesétálnak minden csapdába, kiszámíthatóan, nevetségesen, néha meg végtelenül heroikusan. Na persze azért időnként meglepnek. Kétségtelenül van valami tiszteletre méltó a kitartásukban és aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Petőcz Andrásnak   A tetőn ülve, az ég alatt, a folyó felett, mert máshol ezt nem lehet, megfogalmazunk dadogó miérteket, hogy elhoz-e valamit a folyó, hogy megold-e valamit a vers, ha nem, akkor miért nem oldja meg? És mit hozhatna el a folyó, kérdezed. Ha mégis hozna bármit, azt kiTovább…

On:
In: Ifjú tehetség

Sziklafalon ülve henyélek, lógatom a lábam, ahogy itt lógok, lábam lógatom eszmélek: méghozzá arra, arra, hogy nélküled nem kéne. Felesleges lenne a létezés. Unott. Unom most is így, itt ülve nélküled. Ezért írok neked. Gondolok rád. Ez csak ennyi nem egy vers. Kivéve, ha ami rólad szól, a minden. Akkor,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

nem bírok versemnek hőse lenni első s utolsó gondolatfoszlány névelő és felkiáltójel között mert elhalványulok amint megjelensz minden szó mögött meglapulva settenkedve a színpad közepére lépsz mert TE vagy az omega és az alfa s én semmi e grammatikai tér igazságtalan celluloid hálójában így hát tisztelettel és odaadással megkérlek takarodjTovább…

On:
In: Ifjú tehetség

Csak álltam, és néztem, ahogy taposol a pocsolyában. Figyeltem a csillogva felrepülő sárdarabokat, amik glóriát fontak köréd. Nevetésed nemesítette éggé a földet, de én mindig csak földnek láttam. Nyújtottad a kezed, hogy jöjjek, játsszunk együtt, de én hátraléptem, nehogy sáros legyen a nadrágom, nehogy a könnyeimmel kelljen kimosni. Jöttek aTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom, Vers

A „Nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja” kapcsán létrejött rendezvénysorozat újabb állomásához érkezett a Soroptimist International Budapest Corvinus Club, illetve M. Danyi Zsuzsanna szervezésében. 2023. november 24-én összművészeti estet rendeztek a Bordó krizantém finisszázsára – ezúttal „Saját válladra” volt a cím. A Hegyvidéki Kulturális Szalon adott helyet a rendezvénynek, ahol, KissTovább…