On:
In: Szépirodalom, Vers

A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő. /Válogatás a 2021-22-es őszi szemeszter alkotásaiból./   Balizs Dániel: Legszebb ének „Akár az erdő fái között az almafa, olyan a szerelmem az ifjak között. Forró vágyam árnyékában ülni, mert gyümölcse édes az ínyemnek. Bevezet a bornak házába, fölöttem lebeg zászlaja, a szerelem.” (Énekek éneke,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A mai napra rendelteket megharcoltam. A hétköznapok lovagja leteszi kardját. Damoklészé viszont a helyén marad. Éle a kétség, hegye a vétség, markolata a szorongás. Hüvelye az önámítás. Fáradt vagyok és fásult. Csak szürkeség és egyhangúság. Sehol egy élénk szín, egy érdekesség. Tompa ketyegés, a gépek monoton-halk duruzsolása, neonsimogatás, billentyűkattogás. MireTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

hová lépek ha elfogynak lábam alól a kövek hol alszom el ha ágyamat a föld már elengedi de nem nyúlnak érte tartani a felhők karjai hová bújok a határtalan síkon ha fenyegetőn földre hull az égbolt meddig látok mikor szemembe marnak keserű koromködök mit nézek mikor széthullanak körülöttem a színekTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Kora reggel lépett ki a hátsó kapun, alig múlt hat óra, még sötét volt. Korán kellett otthonról indulnia, hogy időben kiérjen a kerület túlsó végén levő orvosi rendelőbe. Éppen arra gondolt, milyen kár, hogy ezen az oldalon nincsenek lámpák, ilyenkor, meg este nem igazán biztonságos. De a járda ott simább,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Kezdő tanítónő koromban esett meg velem, hogy életem első osztályába járt a nagy író legkisebb fia. Még nem voltam jártas igazán a nagybetűs irodalomban, de azért neki már akkor is neve volt. Nem olvastam tőle még semmit, ez viszont rám nézve volt kellemetlen, de akkor nem vettem ezt túlságosan nagyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ősz anyó szélkeze levélpaplant hímez a tájra * Az úton mi segít? Lelkierő, életbátorság. * Mély kútja a múltnak sötét visszhang. Nem visz előre * Még fájón zeng, lelkem mélyén neved kopott visszhangja. * Hab fehér felhőkben páracseppek esőt játszanak. * A tacskó fekete gombszemével kérdez: Mikor jössz? * AzTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ma százszor is elmondtam, elengedlek. Nem kötlek szóval, és nem égetek kék gyertyát sem. Nem oldok kötést. A mágia nem nekünk való. Mondják, a szerelem harc, ám nekem nincsen kardom, nincsen pajzsom. Én nélküled voltam védtelen, s szelíd páncél ölelt, ha két karod oltalmazott. Végtelenül múlt az idő, ha hiányoddalTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Alig moccanok a gyorsuló idő fuvallatában hagyom, hogy belém kapjon, és sodorjon, egészen a partig. Sós víz érinti a lábujjamat, simogat és visszahúzódik, érzem, nem ízlelem, látom, csak részletekben, túlnyúlik a horizonton. Ha akarná, az övé lennék, elvesznék benne egy életen át, nem kellene se levegő, se étel, se ital,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Apa, előhívtalak, régi sárguló fényképről, fiókmélyi félhomályból… jössz velem szemben, hiszen szólítalak, honnan is…, honnan is, apa? Apa, ölelj magadhoz, s kérdezd meg: mi a baj, kisfiam, úgy, ahogy sose tetted azóta…, ne üss, se szóval ne bánts, s nézéssel ne verj, ne krákogj, ne keress szavakat, apa, gyere hát…Tovább…