A lélek nagy selyemállat átnyúlik mindenen, ami érdes nem pólyázza be csak kipárnázza a betöltetlen helyeket mégis mindig üresek új és új diákokkal kell megtöltetni a teret. Elmélázni jó, mondják, az ember mégis inkább a rücskös padra ül törje csak föl a fenekét szenvedni könnyebb unatkozni nagyon nehéz.   ©PappTovább…

„Odaállok és megmutatom a világnak!” (Kökény Tamás) A Virtuózok 2. évadát adták a televízióban. Nem nagyon szeretem ezeket a versenynek titulált show-kat, de már az első évad is felkeltette a figyelmemet, akkor is, ha bosszantott, hogy nem az lett a verseny győztese, akit a legtehetségesebbnek éreztem, és elkönyveltem, hogy másTovább…

Mindenkit, aki „rangrejtve” él, kínoz a kettősség: hasonulnia kell, hogy elfogadják, és elkülönülni, mert önmaga kell, hogy maradjon, mindeneken át. Mindenki, aki ”rangrejtve” él, egy napon megbékél a sorsával, a megtalált egyensúly békét teremt, önmaga lesz, és a világ is elfogadja végül a békejobbját.Tovább…

Ahogy Fruzsi a magas, kopottas fal mellett bandukolt, arra gondolt, az intézet vajon megvédi-e a bent lévőket önmaguktól. Nincs olyan rács, börtön, ami erősebb lenne az emberi léleknél. De nagyobb rabság sem, mert ha valaki a lelkébe zár be valamit, akkor onnan már kivetni aligha tudja. Ha megpróbálja, gyakran elveszítTovább…

Mikor a fájdalmak rémlényei belém kapaszkodtak, mikor húsomba éles körmökkel martak könyörtelen, – megváltoztatni akarván sorsomat –, vettem egy nagy levegőt, sietve a másik partra úsztam, s minden gonoszt gonoszul hátra hagytam… kiittam még csorbult poharak keserű nedűjét, miközben lassan közeledni láttam a fényt, hiszen tudhattam, a sötét félelem csakTovább…

„De amennyiben Adynak harminc-negyven jó verse van, úgy azok nem férnek el Berzsenyi öt-hat költeménye mögött, a kuckóban.”(József Attila) Vízió a lápon Ez itt a láp világa. Szürke, Silány, szegény világ. Megülte Az örök köd, mely egyre rémít. A láplakók közt várom én itt Az én szép, fényes reggelem, BúsTovább…

(És-ek és de-k sokasága…) „Megbocsájtottam a megbocsájthatatlant.” Elengedtem az elengedhetetlent… Próbálom minden nap kisebb-nagyobb sikerrel megbocsájtani a megbocsájthatatlant. Próbálom pótolni a nélkülözhetetleneket, de ez nem könnyű, és nem is sikerül mindig, mert a nélkülözhetetlenek, attól nélkülözhetetlenek, hogy nincs helyettük más. „Sokszor cselekedtem indulatból.” Mára már egyre kevesebbszer cselekszem indulatból, hirtelen,Tovább…

Két maréknyi csokigolyót próbálok a számba tömni a legnagyobb sikerrel. Senki sem figyel, azt tehetek, amit akarok, még saját magamnak is láthatatlan vagyok. A konyhában bujkálok, az ablaknak háttal, és csak tömöm a fejem a mosogató felett. Édes és mámorító, éhezett a lelkem, és a testem a csokira. El kellTovább…

Jó karban lévő nő, túl az ötvenen. Arca sminkje, mindig decensen tökéletes. Üzlete van, tulaj. Fontos és gazdag. A legtöbb halandó méltatlan arra, hogy rápillantson. No, nem érdeklődéssel, még közönnyel sem. Nem elég gazdagok. Nem elég szépek. Nem elég finomak. Nem elég okosak. Nem elég divatosak. Nem elég bennfentesek. ŐTovább…

A Könyvespolc olvasóinak egy japán származású kortárs angol író életművét szeretném bemutatni. Regényei közül egy kivétellel azokat választottam ki, amelyekből film is készült. Így nemcsak könyveket, hanem remek filmeket is ajánlok egyúttal. Kazuo Ishiguro 1954 november 19-én született Nagaszakiban, de hat éves korától Angliában él. Japán gyökereit megőrizve és ápolva,Tovább…