On:
In: Szépirodalom, Vers

Egyszer egy igaz barát aki történetesen a főnököm is volt azt mondta egy közös barátunkról tudod lehet hogy nem szép dolog de én nem támogatom mert nem képvisel senkit csak saját magát. Egyszer egy másik igaz barát aki történetesen a főnököm is volt azt mondta bár nagymértékben alkalmas vagy ráTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Kilapított szúnyogtetem, összemorzsolódott, egymásba hajtott lábak a tapétán. Egy csapással kented oda, mint vajat a kenyérre. Viszketek a közelségedtől, pillantásod az arcomon csipkedi a bőrt. Égő pírt hagy maga után. Kezed combomon köröz, lassan simogat, hátha megnyugszom. De szívverésem nem lankad, körbeugrálja tüdőm minden szövetét. Talán attól van, amit előtteTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

furcsa hajnalokon ráncos fényben egyedül járt a réteken aludni vágyott mint mások otthonszagú ágyakban biztonság nyugalmában megkapni még az utolsó haladékot ébredésig mint a réten túli házakban épp oldalukra fordulók az erdő felé tartott bakancsa kórókba indázó fagyökerekbe akadt loholt a háta mögött hálótermek nehéz lélegzete szemébe fúródott a meztelenTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Émi egy hideg téli napon született, a huszadik század közepe táján. A kislány akarva, vagy akaratlanul, de hamarabb érkezett a napsütötte világba, mint azt szülei várták. A pici valóban pici volt, alig két és fél kilogramm. A koraszülöttek többségét már ekkor is inkubátorba helyezték. Nem volt ez másként Émivel sem.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mindig szégyellni kellett valamit az életben, a kitérdesedett mackónadrágot, a nyáron is hordott kopott magas szárú cipőt. A komfort nélküli szoba konyhát, nyóckeres identitást. Bár én nem szégyelltem semmit. Az olcsó kategóriájú luxus panelt az ötödiken, apám több szintes házát, aki elhagyott minket. Intézetis életemet, bár eminens diák voltam. AnyámTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Ahhoz, hogy megírjam a korondi cserepek történetét, kissé messzebbre kell visszamennem térben és időben. A Kispesti temetőhöz közeli utcán állt az a ház, ahol valamikor régen, jó huszonöt évvel ezelőtt egy egyenes tartású, szép, galambősz idős asszony lakott, egyedül. Amikor elindultam, kora délután, a szépen ápolt kertek utcáin át, magamTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Tamara mindent utált azon a napon. A napsütést, a nyarat, a strandot, Lacikát és legfőképpen önmagát. Olyan haragosan rágta a szája szélét, hogy a vér majd kiserkedt. Ha volt nap, amikor egy tizennyolc éves lány okkal érezheti magát rosszul, akkor az pontosan az a péntek volt, amelyen meggyűlölte a világTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mikor átölelsz, örök a március, tavaszillat táncol puha talpakon, veled ébredő ránc simul a homlokon; felragyog a fény, szemérmetlen mintát pingál gyönyörbe izzadt bőrömön, harap-csókod édes, ajkamon égő tűzözön.   ©Mánfai Gyuri fotóművész alkotásaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

túl rövid az élet akármily hosszú direkt a beszédem nincs idő bosszúra visszahúz az engedd nem kell a huzavona minek beültetni virágos szókkal verset mint török mikor hódolt a hódítandó vezérnek nehéz a szövevényből kihámozni a magját akkor volt idő megfejtésre jutott szóvirágokra ma úgy borul a nap mintha végeTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

E maréknyi kis ország kereszt a kenyéren, szívek lobogása piros, zöld, fehéren, e maréknyi kis ország Isten örök harca, ezredévnyi álmon simul ki az arca, e maréknyi kis ország, porszem a porondon, lázas égzengéssel világra szült otthon, e maréknyi kis ország, étel, hogyha kérem, hamis olcsóságban felragyogó érem, e maréknyiTovább…