Partokhoz szoktunk. Bámuljuk egymás nap-verte csipkéit, míg egyikünk elég bátor nem lesz a merüléshez. Hogy ki kezdi, nem fontos, úgyis csak utólag tudható, hogy a mélységben ki lelt otthonára. Valami igazhoz tér vissza, akit a víz magához vonz – próbáld ki egyszer! Combközépig lassan borít el, onnantól gyors és visszafordíthatatlan.Tovább…
Reggelenként kevered a kávéd, imádkozol és a láthatatlan közben vegyül az illattal. A kételkedés lefelé hull, hűvös homokká válik a padlástérben. Elmondott imák várnak a megtörténés betonpadkáján. Fekete szemetes edények az utcán egymás mellett, hétfőn hét óra után, csak a felfelé futó ereszek tudják megvigasztalni gyorsabban az eget a kétségbeesésnél.Tovább…
A zene lüktető, érzéki ritmusa, a kezdet előtti húrok pendülései, az Ige hangjai, a vég utáni hegedűk nyugalma, a nemlét és a van ütemei, szívemmel összejátszva átjárnak teljesen, a gondolatok kiürülése felszabadít, múltam a jövő falán villog, követem az énekkar izgatott hullámait, fodrozva siklanak, magasodnak, elsimulnak, megszabadítanak a kényszerektől, szavakTovább…
Miután anyám meghalt, kezembe került titkos, önéletrajzi naplója, melynek az Emlékezés címet adta. Szorongva kezdtem olvasni. Valamiféle csalódástól tartottam, ami aztán fokról-fokra csodálkozássá változott bennem. Csak az író ember tudja igazán, hogy maga az írás mennyire csúszós, sikamlós terület, amelyen a gyakorlatlan delikvens könnyen orra bukik. Furcsa, de féltettem anyámat,Tovább…
Reykjaviknál vörös az égalja, a hányadán állás mára felfüggesztve, s míg a világ önmagát felmagasztalja, felém lopakodik az este. A mozivásznon a nő kádban ül, talpaspohár, cuvée benne, a pillanat ott maradt befejezetlenül, ahol a lelke jár, most odamenne. A poháron át színeződik a világ, egy gengsztermítosz átmelegít, elsüllyed aTovább…
Meg kell találnom a szavakat hozzád. Talán, ha különös nyelven szólanék, vagy volnék pengetett dallam, meglepően szép. Egyszer el kell indulnom feléd. Titokzatos félmondatokkal volnék, egész kíváncsiságod felkeltve és megtartva. Igen, talán a legnagyobb csönd, a jól időzített, s a váratlan lemondás a sötétben, a sarokban kuporgó megoldás. Hogy boldoggáTovább…
az elbóbiskolt utcákra a májusi fák szórják a tavaszi havat ilyenkor tea szaga van a blaha lujza térnek lehet mégis bodzaszagot érzek a villamosokon is sárga kabát van és a hasukon is körbeérnek a fekete övek mintha nem a tetejükre szerelték volna az áramszedőket rövidített útvonalon közlekednek a szerelvények aTovább…
mikor saját hajamnál fogva kihúzom magam a rossz érzések és a kellemetlen történetek mocsarából az újrakezdés vágya hajt vagy az újrakezdések elmulasztása nyomaszt de pozitívra váltanám előjelemet megkísérlem gondolataim környezetét tisztán tartani lemosom az indulatok vad színeit a bűnök tapadós emlékét a rossz helyzetekre adott rossz válaszaimat mindent ami sebzettTovább…
A konyha megkopott kövén óriási csattanással ezernyi darabra tört a bögre, papucsára és nadrágja szárára is felfröccsent a forró tea, a bögre fülét azonban még mindig göcsörtös ujjai között szorongatta. – Egyszer elválik minden – dünnyögte fejcsóválva. – Ma én ezt már fel nem takarítom, holnapig senkit sem zavar –Tovább…
A futószalag zakatolva szaladt. Az egyik állomásán vágólap csattogott, és formákat hasított a fekete fröccsöntött lapokból. Ezután, az így született ovális darabokat kettévágta egy kés. A szalagon tovább haladva egy másik elem három lyukat ütött az egyik oldalt kerek, másik oldalt egyenes lapocskákba. A futószalag végén kis csomagokba gyűltek, majdTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.