sokat gondolok arra, mit tennék ha szembe jönnél velem egyszer, aki ugyanabból az anyagból vagy, mint én pont olyan, és valahogy mégis más az arcodra, amikor rájössz, hogy te tulajdonképpen én vagyok, csak rosszabb kiadásban megkérdeznélek arról, hogyan kell olyannak lenni amilyen végül sohasem lettem vagy csak torkon ragadnálak ésTovább…

Átváltoztál de azt a szürke ütött-kopott viharvert közönyt ami már az első pillanatban kiütközött nem tudod levetni és tovább öröklődik a színes szemekben a színtelen lélektelen üres pára ügyes életösztön de a hullaszag figyelmeztet ha meg is változott a szélirány ünneptelen a nevetés és már a vitorla sincs fenn amiTovább…

apám meszelt ballonkabát hófehér árny a morfogenetikus mezőben felhő vagy léggömb lett, angyal talán – egy marék lepke tánca anyám egy csokor szigorú-kék zsálya – egyszer kővé változott, aztán az égbe emelt bőrömön porlik most is mosolygása, mikor kérges fehér arcát kezembe ültetem – te meg ott ülsz fenn egyTovább…

A világ rendje Egy újabb dög megint a nyakamba, nem mintha sok baj lenne velük. Összerántja őket a félelem, megérzi mind, hogy nincs mit tenni, lázadni nem érdemes. Az utcánál a sintértelep sem hidegebb, majdnem egyre megy. Három hét itt, míg senkit nem keres senki sem, aztán nyom nélkül tűnnekTovább…

Nyughatatlan lelkem cikázik bennem. Múlt képei mint szédült ringlispílek nyújtják csápjaikat, Hegyes karmaikkal megragadni akarnak, azt hittem, már túl vagyok rajtuk. Pedig kihaltam magamból, vízkeresztség a sírom lett, remény Szelleme az égig repített. Profi lélekkufárok rángatnak le onnan, lajstromolják bűneimet, kőtáblájuk nagyon kemény. Nem kell az Ézsau lencséje, Jákob létrájáraTovább…

az asszony, aki megesett nem remél embertől kegyelmet míg a férfi csak csibész kedves hóhányó, erkölcs-vigéc mondják, jól áll neki az ilyen de a nő, lány vagy asszony fizetsége durva szóözön ejjj! ti nagyszájú kakasok kikből a hang karcosan harsog mit szoptatok volna teje helyett? s most ilyen bajnokok lettetek?!Tovább…

Emlékszem a színekre. A lángoló pirosra, a lágy kékre, a megnyugtató zöldre, a rikító sárgára. De már csak az emlékezetemben látom őket. Ha kinyitom a szemem, csupán szürke és fekete foltokat látok, azt a két színt, amit a leginkább utáltam egész életemben. Mindkettő sötét, unalmas és elszomorító. Amióta az eszemetTovább…

Varjak telepedtek az udvari fára. Nem törődött velük. Délben szalonnát evett kenyérrel. Félretolta, ízetlen volt. A varjak egyre többen. Egymás mellett, mozdulatlanul az ágakon. Nyugtalanul fordult el. Kiment az udvarra. Onnan nem látszott a fa. Sötétben ment be a házba. Tudta miért jöttek. Az öregember ablakot nyitott. Parázsló szemekkel repültekTovább…

teljesen mindegy hány hibát követ el az ember egy nap inkább nevetséges mint szomorú fönntartja az életet két palacsintával többet ettél meg nevettél mikor csöndben kellett volna lenni panaszkodtál annak aki úgyis kinevet teljesen mindegy nem a nap foglalja keretbe a vétkeket hanem hogy van-e olyan tett ami sorompóba fogjaTovább…

“… a gonoszság önmagában is létezik ok és magyarázat nélkül, pusztán csak a jóság ellenpárjaként.” (Szentgyörgyi Georgina: A Biblia történelme) Ma megint elkapta a rossz hangulat. Nem találta a helyét, és nem sikerült semmi sem úgy, ahogy szerette volna. Nehezen múlt az idő, kint kezdett beborulni, délutánra esőt is ígértek.Tovább…