On:
In: Szépirodalom, Vers

embervédők jelentik halálra éheztették híres tenyésztőjüket az ebek * fejlődik a technika mozgásérzékelős érzéketlenség * eposz egy kocsmából indultak aztán oda is tértek vissza * felkelés felkelt a nap felkelt a nép * felelősség társadalmi felelős seggvállalás * havazás nem kell vidékre utazni már bárhol el lehet csúszni a fővárosbanTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Pironkodó Gyakran felizzik lelkemben a kamasz gyűlöl s a levegőt is megharapja zsíros kenyerét szégyelli javát titokban madarakra hagyja hibám hogy túléltem hasznos koromat örömeim már félresikerült bánatok billogként hordozom arcomon elhullott eszmék fertőzéseit mint himlőhelyes pofáján kínjai véseteit de egyszer elhullok én is mint eresz alatti városi veréb haTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Kurittyán néni anyaszült meztelenül ül a hálós ágy közepén, alatta a három matrac kifordítva a helyéből, a lepedő a sarokban hever egy csomóban a ruháival, az ágyhuzat kinn a földön az ágy mellett. – Úgy! Úgy! Úgy! Úgy! Úgy!– kiáltja a csont-bőrre fogyott, önmaga karikatúraszerű bábujává torzult öregasszony.– Úgy! Úgy!Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Az éhségtől émelyeg a gyomrod, miközben minden étel szagától, sőt a gondolatától is elfog az undor. Ha mégis eszel egy keveset, az étel hamar távozna a testedből, mintha belsődet nem tartaná kellemes helynek; idegenkedik tőle, félti magát beteg sejtjeidtől, inkább menekülne, átszaladna rajta. Elmész a vécére, de nincs erőd eztTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Akkoriban, amikor ez az eset történt, gyakran vendégeskedtem egy barátomnál, Z-nél, akivel mellesleg kollégák is voltunk egy általános iskolában. Z lakása nem messze volt közös munkahelyünktől, ebből adódóan gyakran beszélgettünk itt egy-egy kávé mellett munkahelyi dolgokról, vagy az élet más, ettől meglehetősen eltérő, kérdéseiről. A barátom együtt élt az anyjával,Tovább…

On:
In: Próza, Publicisztika

Keskeny-nyomtáv a szerelem örökléte hetedéviglen fennmarad a kötött dallam ívén lógó kottafejek a hajnali felütéstől az esti keserves zárlatig nem ismételve a hangokat a mennyei hangsor szótárrá alakul fogalmatlan kifejezhetetlen amikor karodat elkötik mintha hiányozna a kezed az alkarod a párna sík szakadék az ágy fele negyede széttépi az időTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Idegesen csapta össze a férfi a Die Traumdeutung-ot. Képtelen volt koncentrálni. Abban az esztendőben négy fal közé zárták a tavaszt, az idő meg csak mosolygott öntelten a dolgozószoba sarkából, és feleselt vele: „Most nem foghatod rám” – mondta. Bámulta a férfi a sarokban kéjelgő időt, és nagyokat hümmögött. Aligha tudottTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Fellobban élő fénnyel, Urunkká lázad fel a hős, Mint Prótagorasz Athénból, Kiűzetve önmagadból. Először is, a nincs van, Ha mégis lenne, sincsen, Harmadikként a titokról Hallgatnod kell, kisgyerek. Rabszolgák közül való vagy, Késik az ígért űrkorszak, Jólétet (csak nem tiédet) Gyarapítasz, gatyamatyi. És jöhet a méregpohár, De ne siess, teTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A gyászban mindenkivel együttérezve közöljük olvasóinkkal, hogy Novák Imre (1953-2020) író, költő, tanár, és pedagógiai szakember folyó év március elején örökre távozott közülünk. Tanári, pedagógiai, és művészeti munkaköreiben mindig elismert és sikeres szakemberként tartották nyílván. Az évek során számos nyomtatott és online lap közölte szakmai és irodalmi írásait. Sok másTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

vállamra nehezedik a bezárt ajtó némasága csupán valami halk hang vergődik a keretfában * húsunkat marcangolja a vágy hogy egyszer kijutunk zárkáinkból vagyunk a tavasz zöld árbócrúdján megfeszítettek nézzük ahogy a világ szájából szivárog a kór * közönyösen ásít az égbolt nem támaszkodik meg rajta a harangszó pedig sok lélekértTovább…