Diagnózis „Hol is kezdjem..? Haldoklom tán… Lehet egyéb magyarázat? Sosem voltam ilyen spontán, ledobtam a csigaházat. Ijesztőek a tünetek: láz a szívem, ki nem állom; sorra telnek a füzetek, tollam repül, mint egy álom! Van furcsább is: hogyha látom, zavar csapja félre szemem kulcsom soha nem találom, s nem tudom,Tovább…
Csincses lányként sem álmodtam lovakról, se hercegről, ki lóháton szökell: hát el se jött, ki rózsaszirmokat szór, ki vaskezével mennyekig ölel. A részeges, vad Cayeux lett a mátkám, szerettem őt, ahogy csak nő imád. Ha ütlegelt, sorsáért bosszút állván, csodáltam én, és ittam borszagát. Harminc se múlt, s a májaTovább…
Városhoz közel Hamuvá hűlni a tüzet engedjük-e? lomb sebesedik-e? kazalból kenderkócot tépünk-e? hallgathatók a jelek? dobok válnak-e kővé? az ellenségeink ránk lelnek? három határ árkai a szemünket megvakíthatják-e? füvekkel érdemesebb-e fönn, mint lenn gyökerekkel? csizma csikorog-e, vagy a cserép csibeitató nyikorog? olajos folyóba ejtenek-e, vagy mérgezett patakba? madártojás törik? tűzhözTovább…
Úgy is tudom, hogy az, amit nem mondasz ki, ott hallható a mindennapi mozdulatokban, a gépies, rutinos, túlélő pótcselekvések forgatagában. Ha nem mondod ki, ha letagadod, mert persze neked is jogod van a sablonos, áhított boldogságra, amit magadnak gyártottál könnyen cserélhető főszereplőkkel és helyszínekkel. Bárki behelyettesíthető. Minden megvetés nélkül olvasom,Tovább…
Az összes hullám ami végighaladt az ébredni készülő utcák falai között, elviselhetetlen erejű fénnyel szikrázott a belvárosi házak ablakain. A buszmegállóban szatyrokat támasztott valaki a pad mellé, épp leértek lábai a rácsos ülőkék alatt hömpölygő sajtsárga napfolyamba. Csak utcaszínű öltözéke, a vastag kabát, kitaposott bakancs és egy piszkos usanka utaltTovább…
Égi ösvény vár fölöttünk, csillagokhoz ér a táj, arra tartunk kézen-fogva, ahol együtt égnek el – a szürke alkonyt ha bejárták – mind, a hamis földi játszmák, az álnokság és rettegés, s én kivilágos-virradattól termékeny, szép csendben várom, amíg a fény felderül a szétolvadó jégidőből, s mellettem majd ott lebegsz,Tovább…
Ma, helyi idő szerint, négy óra tizennyolc perckor nyugszik le a nap, aztán jön a kék óra: hanyatló, esti fények között, a tekintetem kifoszt minden szegletet, majd kapkodva próbálja a dolgokat a helyükre visszanézni, mielőtt beáll az éj-sötét. De te azért ne félj, csak hagyd magad elveszni a fókuszpontok között,Tovább…
A szűk, földalatti folyosó végén egy imbolygó alak közeleg felém. Felismerem, Cassius az. – Mi a jelszó? – kérdez rám ölni kész gyönyörrel. – Jupiter – ordítom rémülten lepelarcába. – Akkor halj meg a nevében – üvölti. S pengéje széttárt karjaim közt tör. véremnek utat[1]. A szomorú ívek árny-keretében, mintTovább…
Nem kívánok különösebben elmélkedni arról, hogy mi lenne, ha a hétköznapi életben folyton csak igazat mondanánk, pontosabban mindig kimondanánk azt, amit érzünk, gondolunk és tudunk. Több mint valószínű, hogy az élet borzalmas és elviselhetetlen lenne! Talán ezért van az, hogy mindenki hazudik ezen a világon, legalábbis ritkán mond igazat, nemtőlTovább…
Távolabb mentem a kandallótól hogy lássam a kertet a kopár akácot és az ezüstfenyőt Nem éreztem az ünnep illatát szemben azokkal akik pulykasültet vacsoráztak és az „éjféli mise” után közösen ágyba bújtak összefonódva a teremtés aktusában Reggel elutaztam Nem hagytam magam után semmit csak Őt érintetlenül Azóta várakozom ©Bögös AndrásTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.