….dió szedés mamámnak!…. jaj drága Mama lassan 93 leszel s szedem néked a papírhéjút mi úgy pattan, surran el mint életünk szomorral mélázva koppan az idő ízes ám, s tudod azért is ültetünk ilyen fát, hogy termését majd unokáink élvezhessék ne félj, nem búcsú ez csak hát ilyenkor elmúlás érzetemTovább…
Ötven éve születtem, egy hétfői adásszünetben, én voltam az, akinek pult alól jött a banán, ha többre emlékeznék, hidd el, elmondanám. Negyven évvel ezelőtt, a sorsomba belenőtt a vers, akkortól szeretem, ahogy dallamával, ritmusával ringat, mikor izgalmas rendbe rántjuk homokóráinkat, s képzeletünk társunkká lesz: levetkőztet, lepikkelyez. Harminc évvel ezelőtt voltamTovább…
Rajtam felejtett tekinteted viselem hűvös napokon * Torkunkon rekedt kimondatlan szavaink hangot keresnek * Nyári románcunk eldobott csikk az éjben még épp pislákol * Majd belehaltam – de muszáj volt úgy tennem mintha még élnék * Elhagytam régi önmagamat – hogy az új megtalálhasson * Harcba szállnék én az őszinteségTovább…
Isztambul – Kovács Gábor Mellbevágó tapasztalat ahogy rájössz, hogy a régi Ankara szíve, belvárosi kerülete, Ulus (a szó jelentése: “nemzet”), mára jócskán veszített a csillogásából, sőt, egyáltalán nem lehet érezni benne a fővárosi jelleget, az emberek itt feltűnően rosszul öltözöttek és izzadságszagúak. A gazdagabb, polgáribb élet az utóbbi 10 évbenTovább…
ÖSSZETÉPTEM… összetéptem egy papírlapot részegen írogattam rá józan olvasatban idióta mondatokat agyam játszik magával (most egyszerre vagyok részeg és másnaposan kristálytiszta) egy versenyről szólt kimerevített vágyak ecsetjével összemázolt vásznon sprintelt a tegnap – huszonnyolc évem – a holnapot hátán cipelő mával – ’91. október 31. – a háttérben néhány kivehetetlenTovább…
Jó ideje megvirradt már, mire végre felbukkant a Nap a hegy mögül. Az árnyék szürkeségéből egyszerre életre keltek a szélesen hömpölygő folyó felszínén az örvények és a szél keltette tajtékok. Hamarosan a lankás úton kolompolva, dobogva megérkezett a gulya is, mögötte az örökké vidám pásztorfiúval. Egy ideje vidámságába ünnepélyesség isTovább…
Arcomról lekopik az idő érlelte por, Boldog teremtményeim is születnek, Cincogva menekül az, ki búskomor, Csodákra lelten röhögnek ünnepeltek. Dudaszó veri fel a csönd lápvidékét, Elég gonosz vigyor is terem arrafelé, És mégis úgy tűnik, olykor kék az ég, Fű, fa, virágban járulhatunk Isten elé. Gerincben csak meszes csont aTovább…
Az elsőt szerettem őszintén, tisztán, a másodikról hittem, hogy bennem ő is, hisz tán. A harmadik volt az első tévedésem, a negyedik tömítés fájó lélekrésen, az ötödik belém mart és én megmérgeztem, a hatodikhoz csak úgy megérkeztem. hatszor szerettem és hatszor haltam, egész életemben magamban nyaraltam. A hetedik. Hit. TemplomaTovább…
és akkor megállok mert nem tudom merre kell mennem az utak már nem mutatnak semmi célt semerre semmi se erdők se tengerek se otthonok visszanézek látom körben minden ugyanaz se indulás se cél nézek az égre képtelen vagyok odaképzelni istent rég kihúztuk a listákról egymást és ezredszerre is leszögezem azTovább…
Mezítláb, csúszós évköveken, nincs kedvem se hátra, se előre, az elmúlás elől tétovázom. Felgyűrt ingem hullámai alól úszik a táj ringó bárkája, batyum hűsöl a füvön, bogarak lépkednek lomhán körötte. Ölemben viszem egyik napot, a másik után, valahol messze anyám hangja és rigók repülnek fekete ruhában. Harmatot szór a szélTovább…