P. Pálffy Julianna: Elfelejtettél

Elfelejtettél.
Tavalyi hó már nem őrzi
lábad nyomát.

Fagyosra kékült szájjal
virágot karcol a lehelet,
tócsák jegén táncol kettőst
valóság és képzelet.
Belül reszketek.
Miattad fázom.
Büszkeségem vállon vereget,
s könnyem sem engedi.

Megteheti.

Nyögve zenél a szél
– tán vájtfülű angyal kéri –
disszonáns hangorgia,
dallamát senki nem érti.
Elfelejtettél. Megint.
Dermeszt a gyűlölet.
Fehér a lepel, beterít
múltat, jelent, jövőt.
Sóval hinti a sebeket.

Fátum szűköl,
unalmában hiteget.
Tavalyi hó már nem őrzi
lábam nyomát.

Elfelejtettél.

Tavaszra vártam…,
de újra havat hord a szél.

 

©Vizúr János fotóművész alkotása

2 hozzászólás

  1. Köszönöm!

Comments are closed.