Vörös István: Végismeret

„Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmiért!”
                                                                        Szent Pál (Fil. 4,4-5.)

Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmiért!
Vagy éppen mostantól lehet remegni,
a kegyelemre szólni: ez meg mi?
Valami öröktelen véget ért –
a kezdet az, mit csak a vége ért.

Miért értem jól most a kezdetet?
Az időben minél hátrább megyek,
annál fontosabb üzenetek
áramlanak a térbe szét,

a megváltó most itt ül az erkélyen,
ott suhan a villamoson,
nem tudhatjuk, ki hal meg olyan szépen,

hogy példája körbeoson,
a most is jobb létre törőkön,

s a jobblét mindegyikünkből előjön.

+

Előjön, mi régen elveszett,

kiordítjuk az égi életet,
mindenkire kiméretett,

de kaptunk sok kiméletet,
mi évekre elég lehet,
de akkor sem örökre,

a fölös most megy bennünk tönkre,
a szánk a jókedvtől remeg.
Az Úr van. Nem aggódom semmiért!
Csak valakikért és valamiért,

csak is valami ellen,
e jelben villan meg a jellem,
hogy másokért ezt elviseltem,
elviselted, mit senki rég nem ért.
Ennyi kijár a boldog kezdetért.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük