Vihar Judit: Örömutazás – részlet

1.

Régi kunyhóban
megmerítem vödrömet
a múlt kútjában

behind an old hut
the well I drink water from
belongs to the Past

古小屋で
記憶の井戸に
おけひたす

furui koja de,
kioku no ido ni
okehitaszu

(2002.)

2.

Rigófiókák
tágratárt csőr semmi más:
élni csudajó!

young of black birds
bills stand perpetually gaping –
life is wondwerful!

ツグミの子
口開けさけぶ
生きる喜び

cugumi no ko
kucsiake szakebu
ikiru jorokobi

3.

Hajamban hagi-
virág, szívem megtisztul –
forrásvíz csobog

bush clover in my hair
with heart clean and quiet
sound of a spring

髪に萩
心澄み渡り
泉湧く

kami ni hagi
kokoro szumivatari
izumi waku

4.

Madárcsicsergés
virágzik a körtefa –
gulyásillat száll

Birds are chirrup
peartree is in flower –
gulashsoup have a scent

鳥たちは歌い
梨の木は咲き
グラ一シュとろ火

Toritacsi va utai
nasi no ki va szaki –
guras’kaoru.

(Banja Nacuisi fordítása)

5.

Ó, rózsaillat
dühös a szerelmes méh
döng, orromba csíp

Oh, fragrance of roses
amorous bee is angry
buzzes and stings my nose

おお、薔薇のかおり
多情な蜂は奮し
ブンブンうなりわが鼻を刺す

ó, bara no kaori
tajó na hacsi ja fun si
bunbun unari vaga hana o szaszu

(Banja Nacuisi fordítása)

6.

fázó falevél
zizegve hull a mélybe –
bogártakaró

The cold leaf
drop down rustly –
cloth for bug

ふるえる葉
落ちて虫らの
床になりけり

furueru ha
ocsite musira no
juka ni narikeri

7.

Hulló levelek –
emlékek szállnak felém
s porba hullanak

Falling leaves
flying memories from the past
dropping into dust now

落葉
過法からの飛び来る記憶
いま泥濫に落ち

rakujó
kahó kara no tobikuru kioku
ima doro ni ocsiru

(Banja Nacuisi fordítása) 

 

Csoda történt Magyarországon

„Olykor kifürkészhetetlen megfontoltságból isten „csodákat” művel a világban. Van úgy, hogy valaki szinte fél életét kómában tölti, majd hirtelen magához tér, van úgy, hogy két testvér túléli a háború borzalmait, és csak tíz év elmúltával találkoznak véletlenül össze egymással. Vagy van úgy, hogy egy szerencsétlen sorsú ember talál egy öt millió dollárt érő lottószelvényt az útszélen.
Képzelje csak el, tisztelt olvasó: egy ifjú magyar nő beleszeret a Magyarországtól mintegy 8900 kilométerre található ázsiai szigetország, Japán kultúrájának egy műfajába, a „haikuba”. És micsoda öröm, hogy – talán egy parányi isteni „csoda” sugallatára – ebben a közép-európai országban ezt a pompás „haikut” évtizedeken keresztül népszerűsíti.
Ez a személy Vihar Judit volt évtizedekkel ezelőtt. Ő a magyar „haiku” első számú képviselője, e „csoda” megtestesítője.
Számomra, aki japánként nagy jelentőséget tulajdonítok a tavasz, a nyár, az ősz és a tél, vagyis a négy évszak változásainak, rendkívül érdekes, hogy Vihar tanárnő, aki Magyarországon született, ahol nem mindig látható éles különbség az évszakok között és nem használnak évszakszókat (a négy évszak valamelyikét megkülönböztető szót), szívébe zárta ezt a műfajt és a japán haiku világának képviselője lett.
A Japánban nevelkedett japánok jellemző tulajdonsága, hogy mélyen átérzik a négy évszak váltakozásainak sokszínű, gazdag hangulatát. Elmondhatjuk, hogy ennek írásban rögzített kultúrája maga a haiku. Én legalább is így gondolom.
Annak ellenére, hogy Vihar tanárnő magyar, mégis tökéletesen megérezte a négy évszakkal kapcsolatos japános érzéseket, amelyek a japánok sajátos tulajdonságának mondhatók, majd ragyogóan egységbe rendezte az 5 – 7 – 5 szavaival kifejezett mikrokozmoszt. Ezáltal túlmutatott azon a homályos viselkedésen, ami a japán embert japánná teszi.
Miben rejlik a titka annak, hogy a tanárnő erre képes? Azt hiszem, rájöttem valamire. Ha a tanárnő a „haikuról” vagy „Japánról” beszél, a szemében megcsillan egy halvány fénysugár. Amikor a tanárnő megjelenik közöttünk, japánok között, és a haikuról és Japánról beszél nekünk, érezhető a belőle áradó végtelen szeretetet.
Kérem az olvasót, vessen egy pillantást Vihar tanárnő most megjelent számtalan haikujára. Olvassa őket hangosan, ha lehet. A haikuk természetesen műalkotások gyöngyszemei, mégis mindezeken túl szeretném, hogy megérezzék a tanárnő meleg tekintetét, amelyen a „haiku” és „Japán” szellemisége sugárzik át. Bizonyára ez a titka annak, hogy a tanárnő mindez idáig a haiku kiemelkedő népszerűsítője Magyarországon.”

TAKAMIZU Hidero
Magyarországi Japán Nagykövetség
Misszióvezető helyettes, Főtanácsos”
(Vihar Judit: Örömutazás című kötetének előszava.)

*

Vihar Judit (Budapest, 1944. augusztus 28. –) irodalomtörténész, műfordító, haikuköltő, nyugalmazott főiskolai tanár. Nevéhez olyan neves japán nyelvű művek magyarra fordítása köthető, mint Óe Kenzaburó Nobel-díjas regénye, a Futball-lázadás vagy Macuo Basó verses útinaplója, az Észak ösvényein című könyv. 1991-től 1992-ig a Miskolci Bölcsész Egyesület (MBE) Nagy Lajos Király Magánegyeteme Japán Nyelv és Művelődéstörténet Tanszékének vezetője. Vihar Béla József Attila-díjas költő lánya, Widder Félix Bódog festőművész unokája, valamint hagyatékuk kezelője.

 

                                                   Illusztráció: a kötet borítója

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük